Háttérkép

Józan ésszel a koronavírus alatt

aA koronavírus a sarkaiból fordította ki a világunkat a megjelenése óta. A közös erőfeszítések ellenére, sajnos úgy tűnik, hogy amilyen hirtelen és hívatlanul jött, sajnos olyan sokáig velünk is marad. A kialakult helyzet sokféle és sokszor nagyon váratlan, korábban akár elképzelhetetlen módon változtatta meg hirtelen az életünket. Meghatározta a mindennapjainkat, a társas érintkezések szabályait is. A legegyszerűbb szokásainkat is egy pillanat alatt a megváltozott helyzethez kellett igazítani. Maszkot kezdtünk hordani, olyan szabályok és korlátozások jöttek, amelyeket korábban nem ismertünk. Hirtelen megosztott lett a közösség. Volt aki azonnal elhitte, volt aki tagadta a vírus jelenlétét. Volt aki megkérdőjelezte a helyzet komolyságát és összeesküvés elméleteket kiáltott. Volt aki a szabadságjogait féltette, volt, aki a maga és szerettei egészségét. Hirtelen jött a változás és gyorsan formálta a közösséget és az emberek sorsát is.  Sokan betegedtek meg, volt aki sajnos a hozzátartozóját is elveszítette. Voltak, akik komolyabb probléma nélkül átestek a betegségen, esetleg eddig megúszták a fertőzést.

Ma már sokkal többet tudunk a vírusról, mint egy évvel ezelőtt, de a kezdeti sokk és a hosszan fennálló bizonytalanság, komoly kérdéseket vetett fel sokakban. Szorongóbbak, idegesebbek, feszültebbek lettünk. Nem lehetett tervezni és ha mégis, azt is folyamatosan keresztülhúzta valamilyen váratlan fordulat. Akkor is, ha látszólag jól sikerült megoldani a vírus nehézségeit, senki sem tudta teljesen függetleníteni magát a megváltozott körülmények hatásaitól. Emelett sokkal kevesebb időt tölthettünk a szeretteinkkel, mint korábban, hiszen a társas érintkezés erősen korlátozódott. Sok helyre kopott be a magány és ezzel együtt a szomorúság is.
Az emberi érintés hiányáról már régóta tudják a pszichológusok, hogy beláthatatlan következményekkel járhat hosszú távon az érzelmi és mentális állapotunkra. (1) Társas lények vagyunk és az emberi érintés a szeretet, a kapcsolódás olyan kifejezése, amely nagyon fontos része a kapcsolatainknak. Tudjuk, hogy az ölelés olyan biológiai folyamatot indít be az emberi szervezetben, melynek hatására beindul azoknak a hormonoknak a termelődése, melyek a kötődés és a szeretet érzését keltik bennünk és nyugtatólat hatnak ránk. (2) Ezekről az észrevétlen gesztusokról le kellett mondanunk az elmúlt évben önmagunk és mások egészsége érdekében. Maradt helyette a közösségi média, a video hívás, az evés, a gyerekeknek a játszótér helyett a szoba, és a padok helyett az online oktatás. Egy egészen más minőségű emberi kapcsolódás lehetett a régi bevált szokásaink helyett. Jobb a semminél, de valójában nagyobb űrt hagyott sokszor, mint amennyit adott. Elmaradtak a születésnapok, nem tudjuk valaha elfújjuk-e még a tortán a gyertyát, nincsenek vagy csak nagyon óvatos és szűk körben összejövetelek, megszűntek a gondtalan és zajos vasárnapi családi ebédek.

Ma már a nyitásra készülünk ugyan, és szerencsére úgy tűnik, hogy sikerül a vírust közös erőfeszítéssel valahogyan sarokba szorítani, mégis messze van még az az idő, amikor visszatérhetünk a gondtalan összejövetelek, kiszámítható mindennapok és egy tervezhető  jövőképhez. A pozitív változok ellenére, hiba lenne azt hinni, hogy az elmúlt időszakban átélt élmények nyomtalanul múlnak majd el bennünk. A szorongás mértéke, a veszteségek alapjaiban rángatták meg a világról kialakított képünket. Barátságok futottak zátonyra a vírus miatti megosztottság miatt, kapcsolatok mentek tönkre a bezártság és a nehézségek csapdájában, családok gyászoltak, sokan az elvi vagy gyakorlati felépülésük után még hónapokig nem tudtak visszatérni a korábbi életükhöz, volt aki elvesztette a munkáját. Nagyon sok ember érezhette azt, hogy a hirtelen rázuhant magány és létbizonytalanság meghaladja az erejét. A szorongás észrevétlenül vált a mindennapjain szereplőjévé.
Ma már tudjuk, hogy a COVID-19 egy olyan történelmi jelentőségű, hogy számon tartjuk majd az előtte megélt illetve az utána kialakuló világot. (3) Amit közösen, más-más valóságként megéltünk, azt senki sem fogja elfelejteni egyhamar. De mit tehetünk, hogy ebben a folyton bizonytalan, kritikus helyzetben megőrizzük a mentális egészségünket? Néhány olyan egyszerű stratégia közül választhatunk, melyek segíthetnek nekünk abban, hogy sikeresen legyőzzük ezt a nehéz helyzetet. Milyen formái vannak az öngondoskodásnak, melyek elengedhetetlenek a jelen helyzetben?
Ápoljuk az emberi kapcsolatainkat!
Annak ellenére, hogy nagyon nehezen tudunk korlátozás nélkül találkozni a szűk ismeretségi vagy családi körön kívül, nagyon fontos, hogy gondozzuk és ne engedjük elhalni az emberi kapcsolatainkat. Ha csak egy kerítésen túli beszélgetés az a szomszédokkal a kert végében, vagy egy telefonbeszélgetés a barátnővel délelőtt, esetleg egy kedves köszönés a kirándulás alatt vagy egy jó szó vásárlás közben, sokat lendíthet a saját és mások napján is. Fontos, hogy ne maradjunk az írásnál. Az élő beszéd összeköt minket és sokkal többet tudunk elmondani, kifejezni és megosztani, mintha csak vicces képeket küldözgetünk vagy chatelünk a másikkal. Ha maszkot hordunk, a szemünk akkor is nagyon kifejező, így érdemes a maszk alatt is mosolyogni, ha találkozunk valakivel. A másik ember nagy valószínűséggel vissza fog mosolyogni. A humor, a szeretetteljes gesztusok és a jókedv nem veszik el, akkor sem, ha a maszk mögé most kénytelen a mosoly elbújni. Sokszor nagyon kevés kell csak egy közös jó emlékhez.

Menjünk ki a természetbe!
Ha nincs is lehetőségünk arra, hogy egyik napról a másikra vissza tudjuk állítani a korábbi életünket, a természet állandó körülöttünk. Jótékony hatását már egy kirándulás vagy egy egyszerű erdei séta vagy egy kertészkedéssel töltött nap során kifejti. A friss levegő, a természet szépsége és ereje mind segítenek abban, hogy azt érezzük, tartozunk valahová, hogy a problémák ellenére valahogy mégis rend van a világban. Így megtalálhatjuk magunkban azt az egyensúlyt, ami nyugalmat hoz és könnyebben vihet minket előre a mindennapokban. Nem csak mentálisan segít a természettel való kapcsolódás, de a karantén alatt felszedett extra kilókat is le tudjuk sétálni idővel.
Válasszuk a mozgást a nassolás helyett!
Az egészséges test lehet csak egy egészséges lélek otthona. A mozgás most nem csak azoknak a hormonoknak a felszabadulását jelenti, melytől kiegyensúlyozottabbnak, boldogabbnak érezzük majd magukat, de elengedhetetlen a vírus elleni küzdelemben. A mozgás oldja a belső feszültséget és segít, hogy ellenállónak érezzük magunkat. Ma már tudjuk, hogy aki aktív életet él, sportos, nehezebben lesz beteg. Ha mozgás helyett evésbe fojtjuk a szorongásunkat vagy az unalmunkat, csak a kilóink fognak gyarapodni, a pozitív gondolataink sajnos nem. Bármilyen mozgást lehet választani, ami biztonságosan elérhető. Körbe lehet bringázni a várost, hegyet lehet mászni vagy csak tenni egy egészségügyi sétát a kutyával esténként. Amikor mozgásban vagyunk, az agyunk is másképpen dolgozik és ennek hatására sokkal reményteljesebbnek látjuk majd a jövőnket és a mindennapjaink problémáival is könnyebben meg tudunk küzdeni majd.

Szűrjük meg az információkat!
Az erősen korlátozott fizikai érintkezés miatt kézenfekvő volt a közösségi média erősebb használata és ezzel együtt a ránk kontroll nélkül zúduló információk megnövekedett hada. A félelemkeltő, félrevezető, hamisan tudományosnak álcázott bejegyzések között nagyon eligazodni mind a mai napig. Célszerű ezért hiteles forrásokból tájékozódni és azt is a megfelelő mértékkel. Ha túlságosan elveszünk a közösségi média hálójában, komolyan sérülhetnek az emberi kapcsolataink. A parttalan vitákban vagy az agresszív megnyilvánulások miatt illetve az esetlegesen arra adott reakciók nyomán, könnyen és annyira elveszíthetjük a lelki békénket, hogy aztán csak nagyon nehezen vagy tüskével a másik felé tudunk csak visszazökkeni a valóságba. A válogatás nélkül befogadott, meggyőzőnek látszó, de erősen félrevezető bejegyzések, ha nem figyelünk, végérvényesen összezavarhatnak minket a vírussal kapcsolatban. Ez csak a szorongásunkat és a félelmünket növeli majd, a tájékozottságot sajnos nem. Jó észben tartani, hogy a közösségi média nagy része csak egy illúzió, a valódi kapcsolódások pedig a közösség mindennapjaiban történnek, távol az online világtól, kint a város utcáin, üzleteiben. A város hús-vér polgárai és nem arctalan profilok között. Ezért, ha valaki világnézete zavar minket, tartsuk meg inkább a három lépés távolságot, ahogyan ezt a közösségben is tennénk.

Éljük meg a szép pillanatokat!
Még a legnehezebb helyzet is hordoz magában lehetőségeket, akármennyire is nehéz lehet ezt elhinnünk. A folyamatos ránk nehezedő. külső nyomás miatt nagyon fontos, hogy próbáljuk a szép pillanatokat észrevenni és örülni azoknak a mindennapi kis dolgoknak, melyek ugyan nem változtatják meg az életünket, nem törlik el a gondokat, de elviselhetővé teszik a nehézségeket. Ha kinyílt a tulipánom vagy jól sikerült a kalács, talán másnak nem jelent semmit, de nekem hozhat néhány örömteli pillanatot. Sokszor egy ilyen apró dolog is felül tudja egy időre írni a gondolatainkat. Csak észre kell venni ezeket magunk körül. Ha nem csak magunkért teszünk, de odafigyelünk a környezetünkben nehéz helyzetbe került másik emberre, a felé tett gesztus is segíthet jobban érezni magunkat egy picit. Érdemes figyelni a másikra és a jó dolgokat is megosztani vele. Nagyon sok pozitív élményt és megnyugvást hozhat ez a fajta hozzáállás.

Figyeljünk befelé!
Minden kritikus vagy váratlan helyzet próbatétel elé állít minket, különösen akkor, ha ez hosszabb ideig meghatározza az életünket. A koronavírus már nagyon hosszan rajzolja át a kívül és belül is, amit a világról és másokról gondolunk. Rávilágított az életünk minden szegletére, és valamilyen formában mindenkinek szembesülnie kellett azzal, hogy egy ilyen helyzetben hol vannak a határai, mennyit bír el, mi az, ami benne valamit megmozdít vagy a nyugalmából kimozdítja. Mivel nem vagyunk egyformák, nem egyformán tűrjük el, oldjuk meg a stresszhelyzeteket sem. Nagyon fontos tehát, hogy magunkra is figyeljünk ne csak a körülöttünk zajló eseményekre. Hogy vagyunk? Mi zajlik legbelül? Mi nyugtalanít?  Mire lenne szükség. A mentális egészség nagyon nagy hatással van az immunrendszerünk működésének hatékonyságára. Ezért is fontos az öngondoskodás ezen formája. Keressük meg mi az, ami segít nekünk a nehéz belső pillanatokban. Egy beszélgetés, egy szívből jövő ima, esetleg egy jó könyv és néhány csendes pillanat. Minden, ami feltölti a lelkünket egy kis időre, fontos támaszunk lehet.

Kérjünk segítséget!
Ha a legjobb szándékunk ellenére sem tudunk visszatalálni önmagunkhoz, ha úgy érezzük, nem tudunk már egyedül a bennünk lévő feszültséggel megbirkózni, álljunk meg egy pillanatra és szóljunk valakinek a környezetünkben. Ha a szorongás és a mindennapi bizonytalanság olyan helyzeteket hoz, melyek már befolyásolják a hétköznapi életünket, kérjünk segítséget. Ha a bennünk kialakult félelem miatt inkább elkerüljük a társas érintkezés biztonságos formáit is, ha képtelenek vagyunk olyan közösségi helyekre belépni, mint az élelmiszerbolt vagy a posta, mert pánikrohammal fenyeget egy-egy ilyen helyzet, kérjünk szakértő segítséget. Ha a vírus hozta veszteségek, a magány és a kénytelen korlátok elveszik az életkedvünket, ne maradjunk ezekkel a gondolatokkal egyedül. Kérdezzük meg magunktól, hogy mekkora a baj? Mennyi erőnk van ebből a lelki állapotból egyedül kimászni? Mire van szükségünk, hogy jobban érezzük magunkat? Nagyon fontos, hogy legyünk önmagunkhoz őszinték, ismerjük fel a probléma mélységét és merjünk, akarjuk és próbáljunk többféle segítséget kérni. Mindannyian kerülhetünk lelkileg nehéz helyzetbe, ezen nincsen szégyellnivaló. Segítsünk egymásnak, ha kell!

 ma: 2021. július 28., szerda, Szabolcs és Alina napja van. | Köszöntjük születés és névnapjukat ünneplő olvasóinkat! | Holnap Márta, Márti és Flóra napja lesz.

ugrás a lap tetejére