Háttérkép

Nyergesújfalui cementgyár

Aki mostanában elátogat az Eternit lakótelepre, az légkalapácsok zajára lesz figyelmes.

Bontják a régi cementgyár még álló épületeit. Az 1869-ben létesült és az 1920-as években tönkrement és leállított cementgyár egyes épületei máig dacoltak az idővel. Most végre lebontásra kerülnek, hogy helyet adjanak esetleg bevásárlóköztpontnak, közintézményeknek, ezzel is fellendítve az Eternitgyár bezárási miatti „alvó” lakótelep fejlődését.

 

Nyergesujfalui cementgyar.JPG

Az 1868-ban létesített és még ma is működő lábatlani cementgyár pár év múlva hasonló sorsra fog jutni, mert Nyergesújfalu keleti végében épül már az új, modern, környezetkímélő HOLCIM cementgyár, hisz a Gerecsében még több száz évre elegendő nyersanyag van, az építkezések pedig igénylik a jó minőségű cementet. Mielőtt felépül Nyergesújfalu új cementgyára, térjünk vissza és ismerjük meg a 140 éve itt épült Sátori-féle cementgyár történetét. A rómaiak vízálló-hidraulikus-kötőanyagokból előállított falazó-technikájának bizonyítéka nálunk is megtalálható a Sánc-hegyen. A habarcs anyaga égetett mész leoltásával készült, mész és homok keveréke volt. A hidraulikus adalék neve volt a „caementum”. Ez az eljárás évszázadokra feledésbe merült, csak a XVIII. század elejének építkezései tették szükségessé az újbóli „feltalálását”. Általánosan elterjedt a hidraulikus mész, illetve a természetes románcement előállításának technológiája. A terminológia körül sok zavar volt. Némelyek cementnek nevezik a hidraulikus meszet, mások cementmésznek, viszont cement a neve a trasznak és a puccolánnak is. Az angolok római cementnek nevezik a természetes mészmárgából égetett hidraulikus meszet is. Mások szerint a téglából (amely timföldből és kvarcból van) őrölt port hidraulikus mészhez lehet keverni, ezt a nemesített agyagport nevezik cementnek. Ma cementnek, portlandcementnek nevezzük azt a zsugorított agyagból és mészkőből égetett és őrölt terméket, amelynek minősége is, megbízhatósága is sokszorosan felülmúlja a múlt évszázad románcementjét, azaz hidraulikus meszét. A románcement előállítható 40-60% CaCO3-ottartalmazó természetes mészmárgából, fritteléssel. Megőrölve meglehetősen gyorsan leköt. Ezt a kötőanyagot nevezik hidraulikus mésznek. Ezt gyártották itt, a Sátori-féle cementgyárban. A románcement gyártási technológiája a következő volt: körkemencében vagy periódikusan üzemeltetett lángtüzelésű aknakemencékben égették ki a darabos mészmárgát, és malomkövek között őrölték finomra, majd szitálással választották el a durvát a finom szemcséktől. Régen, amikor még nem volt itt gyár és összefüggő erdőség borította a Marton-kút, a Berzsek- és a Kecskekő-hegy lejtőit, csupán a Hintósűrű nevű erdőrészben folyt bányaművelés, de nem követ, hanem szenet bányásztak. Majd jött egy lelkes kutató 1867-ben, és hidraulikus tulajdonságú kő után kutatott. Kutatásait éveken át folytatta, meg is találta a cementgyártás alapjául szolgáló anyagot, de ő maga a kutatáson túl sohasem jutott. Ez az úttörő kutató a lengyel származású Lichnowszky Ferenc volt. Marton-kút és a Berzsek-hegy nyersanyaga Hintósűrű szene, a Duna, mint elsőrendű vízi út, a bécs – budapesti országút ipar telepítésére igen alkalmassá tette ezt a vidéket. A kutatókat vállalkozók követték, ők szinte versenyeztek abban, ki lesz az első a gyáralapításban. Lábatlan és Nyergesújfalu egymással határos, a hozzájuk tartozó erdőkben vannak az említett bányák. Mindkét községnek egyformán megvoltak így az adottságai cementgyár létesítésére. Eddig e vidéken – a mezőgazdaságon kívül – erdőgazdálkodás, kőbányászat, Piszke és Süttő községben pedig a vörösmárvány bányászata volt jelentős. A kiegyezés után, 1900-ig hét cementgyár létesült Magyarországon. Az elsők között Nyergesújfalun. Hitelesen négy helységről tudunk, ahol románcement-égetés folyt: egy Piszkén, kettő Lábatlanban és egy Nyergesújfalun. A gyárak közül a lábatlani és a nyergesújfalui fejlődött ki ipari üzemmé. Ma már csak Lábatlanban van cementgyártás. Alapítása – miként a legtöbb hazai vállalkozásé – a kiegyezés utáni időszakra vezethető vissza. A gyáralapítás közvetlen lehetőségét az a körülmény adta meg, hogy a község környezetében van olyan kővagyon, mely alkalmas cement gyártására. Az alapanyag a mészkő és a márga. E természetes mész-márga égetése és őrlése adta a románcementet, amelynek alapvető tulajdonságaként a hidraulikus jelleget határozták meg, vagyis azt, hogy a cementtermék vízben is köt. A nyergesújfalui cementgyár alapítása 1869-ben kezdődött. (Lábatlanban 1868-ban.) A megfelelő kővagyon a Gerecsének a Duna felé lankásodó hegyvonulatain a föld felszínének közelében van, így a bánynyitáshoz nem volt szükség mélyművelésre. A nyergesi gyárat kezdetben a hintósűrűi erdőrészre alapították. Az a terület, melyen bányát kellett nyitni, prímási tulajdon volt. A gyenge anyagiakkal induló első próbálkozás nem csak hazai, hanem külföldi tőkét is felhasznált. A bérleti díjat a bérlők nem tudták rendszeresen fizetni, ezért többször is szóba került a gyár elárverezése. Csak később, 1871-ben tudott kőbányabérletre szerződést kötni egy új társulás, a Martonkúti Cementgyár Társaság. A gyáralapító Benkó Károly és Kolbenheyer Ferenc volt, az első igazgató pedig Rauschler Vilmos. Benkó Károly építész és családja élete ettől kezdve Nyergesújfaluhoz fűződött, hiszen egészen a gyár bezárásáig itt maradtak. A gyár 1872 óta termelt cementet. A termék kezdettől fogva románcement volt, csak 1899-ben tértek át a portlandcement gyártására. A portlandcement a Portland környéki mészkő és márga megfelelő arányú keverése által keletkezett. Innen az elnevezése. A gyárban fokozatosan nyolc aknakemence épült, periódikus üzemeltetéssel. Nyersanyaga a Martonkúti-hegy lábánál nyitott márgabányából származott, ahonnan lóvontatású kisvasúttal vitték be a mészmárgát. Ez a Rábl-patak völgyén vezetett végig. Ugyanott a mészkövet is ki lehetett termelni. A mai Eternitgyárral szemben, tőle délre fekvő területen épült üzem meglehetősen primitív berendezésű volt, a tulajdonosok anyagilag elég gyengén álltak. A nyergesi gyárnak állandó konkurenciát jelentett a lábatlani cementgyár. Ez utóbbiba több külföldi tőkét fektettek be. Nyergesen éppen a szerényebb anyagiak miatt gyakoribb volt a tulajdonosváltozás. Emiatt árverések is gyengítették a vállalkozás életét. Ennek során új nevet kapott a vállalat. Benkó Károly és Társa Nyergesújfalui Cementgyár. 1887-ben Hoffmann C. J. pesti vállalata vette át. Jelentős fejlődést és megerősödést jelentett Sátori Miksa és Mór pesti vállalkozók belépése, kik 1891-ben a budapesti építőanyagipari kiállításon, mint a lédeci cementgyár képviselői szerepeltek. Nyergesen nagyarányú építkezésekbe kezdtek, a bővítési és korszerűsítési munkálatokkal 1895-ben készültek el. Az eredetileg lóvontatású szállításra tervezett iparvágányt 1904-ben gőzmozdony vontatta csillevasúttá építették át. A két szomszédos cementgyár közül a lábatlani volt az erősebb, az maradt fenn. A nyergesújfalui 1920-ban a belga – Magyar Bank kezébe került. Hauenschild Albert, kiutasíttatván Beocsinból, megkísérelte az aknakemencéket rekonstruálni, ezzel azonban már elkéstek, a gyár nem bírta a kartell nyomását. A kartell 1925-ben megvette a gyárat, kvótáját Felsőgalla vette át. A dolgozók Lábatlanba kerültek, az üzemvezető Beremendre. A nyergesi cementgyár utóéletéhez tartozik, hogy egyes épületeit egészen az 1970-es évekig lakosoknak használták. Az üzemi épületeket idővel lebontották, vagy az időjárás rombolta, mállasztotta őket. Most végre eltűnnek az utolsó, állandó balasetveszélyt jelentő romok is. Még sokan emlékszünk a lábatlani cementgyár füstöt- és port okádó kéményeire, a cementporral vastagon fedett szőlőkre, épületekre. Ma már szerencsénkre mindez a múlté, csak a régi toldozott-foldozott gyárépületek emlékeztetnek a közelmúlt környezetszennyezéseire. A Nyergesújfalun épülő HOLCIM cementgyár a modern technológiának és a szigorú környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően feledtetni fogja a gyászos múltat. A helyben megtalálható és még több száz évre elegendő nyersanyag következtében fennmaradhat Nyergesújfalun a cementgyártás hagyománya annak minden káros következménye nélkül. Padányi Lajos

 ma: 2020. április 02., csütörtök, Áron napja van. | Köszöntjük születés és névnapjukat ünneplő olvasóinkat! | Holnap Buda és Richárd napja lesz.

ugrás a lap tetejére