Háttérkép

Nyergesújfalu története

Az Újfalusiak adóterhei a török uralom alatt

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 17:05, Írta: Padányi Lajos

Esztergom 1543-as elestétől kezdve, majd 140 éven át a török birodalom fontos végvára, Buda kulcsa a bányavárosok, illetve a Bécs elleni török hadjáratok egyik kiindulópontja lett. Az újfalusiak sorsa szorosan kötődött Esztergom sorsához. Ha a környéken harcok folytak, a falu elnéptelenedett, békeidőben viszont pislákolt itt az élet. Ezt az is bizonyítja, hogy különböző iratokon, jegyzékben megjelenik a neve: Újfalu, Újlak falu, Novaszelo.

A török az elfoglalt területeken berendezkedett otthoni mintára. Kormányzóságokra (vilajet) és azokon belül kerületekre (szandzsák) osztotta a hódoltsági területet. Falunk az esztergomi szandzsákhoz tartozott, az pedig a budai vilajethez. A földbirtok a szultáné volt, lovas hűbéresei, a szpáhik csak haszonélvezetét kaphatták meg, a birtokot nem hagyhatták örökbe. Minthogy sűrűn váltogatták őket, nem csoda, ha rablógazdálkodást folytattak. A császár adója (a szultáné) a török államot gazdagította. A földesúr kapuadót és természetbeni tizedet kapott, de mindenféle arcátlanul kieszelt jogcímen szedtek adót, például még a mátkaságért is, és mindenféle engedélyért. A hadifuvar és a várépítési robot is nagy tehernek számított. A visszaélés, önkényeskedés, a megvesztegethetőség is mind-mind pénzt jelentett a töröknek, terhet a magyarnak. Az 1552. december 17.

 

1553. december 5. közötti időszakból ismerjük a szandzsák első fennmaradt fejadó defterét: 216 falu és város tartozott Esztergom bégjének kardja alá, ez 2432 házat jelentett (vagyis adózót). Ezek közül fizetett Bali csausznak 85 falu (1224 ház) 61.200 akcsét, elmaradt a fizetéssel 131 falu (1208 ház). A hódolt falvak magyar részre is adóztak. (Majd erről is írok egy másik cikkemben.) Újfalu, az 1570-es esztergomi szandzsák deftere (adóösszeírása) szerint akkoriban csak 10 házból állt, ezekben csak 22 család lakott.
(Ezt részletesen fogom ismertetni.) 1576-ban a falut az esztergomi fejadó deftere 12 házzal tünteti fel. 1593-ban már csak 6 porta a nyergesi fejadó alapja.

Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (Bp. 1943.) című művében Újfaluról a következőket írja: 43. Újfalva (ma Nyergesújfalu) Esztergom megyében, a Duna jobb partján Lábatlan és Tát között. Olvasható Ujfalubá-nak is. Az utóbbi változat értelmezéséhez megjegyzem, hogy a falu nevét a közeli Tardoson lakó tótok ma Ujfalubá-nak mondják, nyilván a magyar ragozott alak: Újfaluba után. A falu adózó családfői: Mónár Pál, fia Lázár, Varga Pál, fia András, Tót Lőrinc, fia Benedek, Keszeg Albert, Mihály 'szluga', Imre Ferenc, van 150 juha, Simon 'szluga', Imre Márton, fia György, Antal bíró, Simonyi György, Bálás 'szluga', Gyarmati Miklós, fia György, Papfi Ambrus, fia Antal, Fejő, Gálos Pál, Olé Márton szluga, Patócsi Gergely, Alföldi Orbán, Kecskés Orbán, Tót Kelemen, Nagy Együd, Kis János, Balog János, Varga Jakab, Pásztor Gergely, Nímet Tomas. Házak száma: 10            A jövedelem: 2755

kapu 12 600 sertésadó 182
búza 62 kejl 744 penz erdő- és legelő- használati adó 240
kevert 22 kejl 132 penz szalma ára 26
must 115 pinte 345 penz kender, káposzta, biber és hagymatized 11
méhkas tized 190 bírságpénz, mennyasszony és hordóadó 60
báránytized 150 db 225 penz

Ebből az idézetből számunkra a legértékesebb információ az adózók névsora, mert ez az egyetlen részletes feljegyzés a falu lakóiról a betelepítések előtti időből. A török adóztató szervezet a hódítás másnapján megkezdte munkáját. Összeíró biztosok járták végig az újonnan meghódított tartományt, s a legapróbb településtől a legnagyobbig gondosan lajstromokba vezették a családfők és nőtlen, de nagykorú testvéreik és fiaik nevét. Az előző három év terméseredményei, meg a gazdaságokban talált állatállomány alapján felmérték és feljegyezték, hogy pénzben és természetben lerovandó adókban milyen jövedelmek várhatók tőlük. Az első összeírásokkal együtt elkészültek az első szabályzatok, amelyekben apróra meghatározták, hogy az új terület lakosai milyen terményeik után mennyi adóval tartoznak, közülük kik az adókötelesek és kik a mentesítettek. Az új uraikkal ismerkedő alattvalók az első időkben nem érezhettek lényegesebb változást szolgáltatásaik terén. Ugyanúgy fizettek földesúri és állami adót, mint eddig, s ezek összegükben is sokszor emlékeztettek a magyar adókra. A javadalombirtokként szétosztott helységek lakosai kétfelé fizettek török adót, földesuruknak és az államnak. A 16. század közepén meghonosodott adórendszer szerint a török javadalombirtokosi hatalom alatt álló települések adóköteles lakosai pénzzel és terménnyel szolgáltak földesuruknak. Kapuadó-kötelezettségüket a törvény évi 50 török akcséban, azaz egy magyar forintban állapította meg. A kapuadón kívül pénzben kellett leróni a széna- és tűzifaadót, a gyertyaöntési illetéket, az állatok mezei kártevéséért és más vétségekért járó büntetéspénzeket, a sertések és juhok után szedett adót, a bortermelés után járó pénzbeli kötelezettségeket, a házasságkötésekre kivetett menyasszonyadót, a méhkasadót meg a malmok és más határban használt legelők utáni illetékeket. Természetbeni szolgáltatásként tizedet szedtek a gabonaneműek, a must, a piacra vitt zöldségek és a halászott hal után. Újfalu, a zsitvatoroki békéig a hódoltság határvidékén feküdt, és mindkét félnek adózott. A falu különbékéje a két hatalommal szemben csak úgy volt biztonságos, ha megfizette mindkét félnek az adót. Terményeik egy részét tehát el kellett adniok, hogy pénzbeli adózásuknak eleget tehessenek. A törököknek is érdekük fűződött ahhoz, hogy a vidék lakossága kereskedhessen, ezért 1589-től Párkányban, vagy ahogy akkor nevezték Kakaton meghirdették a szabad vásározást, amelyre a hódolatlan falvakból biztonságosan érkezhettek a vásározók. Az 1570-es török összeírás adataiból viszonylag pontos képet kaphatunk Újfalu népesedési viszonyairól. Alapelvnek tekinthető, hogy csak a nős családfők szerepelnek az adólajstromon. Újfalun ez összesen 22 adózóképes család. Ezen kívül élnek a faluban nem adózó családok: a pap, a bíró, a szegények és a szolgák. Ezek számát az adózók 20-40%-ának szokás tartani. A török adóztatás követte azt a magyar jogszokást, hogy a falura egy tételben vetette ki az adót. Ha egy-egy telekhez járó földet nem műveltek meg a falubeliek, akkor együttesen fizették utána a földre kivetett adót, amelyet mindenkor a feltételezett termés után állapítottak meg. A török adóösszeírók a faluban 11 adótételt állapítottak meg, ami átlagosnak tekinthető. Az adólajstrom alapján nemcsak a termés, hanem a terméshozam általában is ismert adatai alapján a vetésterület nagyságának a megbecsülésére is lehetőséget ad a defter. A falu jövedelmeként 2755 akcse van feltüntetve. Az ismertetett defter személynevei alapján megállapítható, hogy Újfalun kizárólag magyarok éltek. A hódoltság első évtizedei, a kétfelé adózás terhei ellenére is, lényegében visszahozták a faluban az 1526 előtti állapotokat. 1568-tól 1593-ig - a 25 éves békének nevezett időszakban - az Esztergom és Komárom közötti távolság felezővonalán fekvő Újfalu lakói a korábbi évek portyázásai miatt elszenvedett pusztítások után zavartalanul élhettek. 1593-ban azonban új háború robbant ki a két világbirodalom között, és az Esztergom és Komárom között fekvő falu 1594-től 1605-ig hadszíntérré változott. E két időpont között Újfalu lakóiról semmi adat sem áll rendelkezésre. A török hódoltság alatt a falu magyar földesura, az esztergomi érsek folyamatosan beszedte a neki járó adót is, és a falu hitéletét is irányította, de erről majd egy következő cikkemben fogok írni. Padányi Lajos

Bajót

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 17:04, Írta: Padányi Lajos

Bajóttal folytatom a szomszédok bemutatását, már csak azért is, mert a történelem folyamán és jelenleg is ezer szállal kapcsolódik a két település lakóinak sorsa egymáshoz.

Egyes források szerint Bajót nevében az ótörök Baja nemzetségnevet rejti. Kézai Simon szerint a spanyolok Boioz várnevet örökíti át, lévén, hogy első birtokosa e helyről származott. Mások véleménye az, hogy a Boyad személynév származéka. A helyiek szerint a község neve azért Bajót, mert a török elől a falu feletti erdőkbe menekülő lakosság ezt a helyet Bujottnak hívta. A régészeti leletek az őskortól (Jankovich-barlang) kezdve bizonyítják itt az ember jelenlétét. 1202-ben Imre király engedélyével Benedek vajda feleségének adta jegybér fejében Boiouthot. Kézai Simon krónikájában ezt úgy írja le, hogy Imre király nejével, az arragóniai spanyol király lányával, Constantiával, jöttek Spanyolországból Bertram nagybátyjokkal Simon és Mihály grófok, s magukkal hozták a világ szépségét és nővérüket Tothát. Ezen nemzetség Spanyolországban több várat bírt, ezek között azonban a fő Bojot nevű volt, azért is az említett grófok legelső szállásukat Magyarországon Nyergedszeg körül Bojotnak nevezték. Első templomát az a spanyol származású Simon ispán építette, aki 1242 telén íjászaival megvédte Esztergom várát a tatár hordáktól. 1242-ben Bajót, Nyergedszeg és a sok-sok környékbeli kis település is a tatárok martaléka lett. Nyergedszeg Újfaluként, Bajót pedig Simon ispán jóvoltából újra benépesült. A község mai határában a középkorban még élő falu volt az 1265-től ismert Pél vagy Pély (ma Péliföldszentkereszt) valaha a templomos lovagok lakhelye - , továbbá Berény, korabeli földvárral. Bajótot 1231-ben a Bajóti család örökölte Benedek vajdától, 1371-től királyi birtok. 1388-ban Zsigmond király Kanizsai János érsek tulajdonába adta Újfaluval együtt. Ettől kezdődően a terület az 1338 óta érseki tulajdonú Péliföldszentkereszttel együtt az 1945. évi földreformig, érseki birtok marad. A török korban lakatlan (1588.) volt, közel egy évszázad múlva (1647.) települt újjá, de Pél - örökké üres falu - maradt. A Rákóczi-szabadságharc idején 1706-ban a nyergesújfalui sáncok eleste után a labancok nemcsak a sáncokat égették fel, hanem a sáncok építésénél ottmaradt jobbágyokat, akik nagyrészt bajótiak voltak - családostól kiirtották és a környéket is feldúlták. Ekkor pusztult el Berényvár is, és lett lakatlan Bajót. Az 1720. évi betelepítése során a 20 magyar jobbágycsalád mellé "tótok" is költöztek. 1732-től már volt iskolamestere. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint 133 házban 158 család élt, népesség 723 fő volt. 2 papot, 38 parasztot, annak 33 örökösét és 121 zsellért írtak össze. Az egykori pár kunyhónyi falu évszázadokon át vándorolt. Tatár, török dúlta, labanc pusztította, s amikor a föld színével vált egyenlővé, más helyen építettek falucskát helyette a megmaradtak. Ez a mostani a harmadik helye Bajótnak. Az első Marót mellett volt, a második az Öreg-kő alatt. Határának csaknem felét az esztergomi érsek birtokolta. Szántóikat már a 18. század derekán erdőirtásokkal gyarapították. Ennek ellenére csak szűkösen éltek, jövedelmüket a fa eladásával egészítették ki. 1840-ben szénbányát nyitottak az ún. Szarkásban. A 19. század derekán évente már 200-250 tonna barnaszén - ásatik - a Szakács-hegyen, ahogy akkor a Szarkás-hegyet nevezték. E században - az erős asszimiláció következtében - már csak magyar faluként említik. A szlovákság hajdani jelenlétéről családi nevek és a szlovákok körében használt kékítő festék, a "bajóti kék" elnevezés árulkodik. A település patakja a század elején még malmot hajtott, és a Cinek-hegy "fazekas földjét" szívesen használták a helybéli mesterek. Az I. világháborúban harminc bajóti vesztette életét. Az első TSzCs 1953-ban alakult, utódját, a Béke tsz-t a tokodival egyesítették. Lakóinak száma 1990-ben 1488 fő volt. Legfőbb nevezetessége a római katolikus temploma. Tornyának és hajójának egy része a 13. században épült, román stílusban. A 15. században a gótika jegyében alakították át. Ma a hajó és a szentély nagyobb része 1771-ből származó barokk. Jelenlegi legfőbb nevezetessége Szántó Piroska stációkép-sorozata. A művésznő a náci zsidóüldözések elől Bajóton talált menedéket. A jelen is sok szállal kapcsolja össze a két szomszéd települést. Sok bajóti települt át Nyergesre, még több dolgozik nálunk. Testvérvárosunk, Karlsdorf-Neuthard lakói is felfedezték ezt a festői környezetben lévő falucskát, és itt vásároltak házat. A legújabb fejlemény, hogy 2006-ban kistérségi társulásként a Bojóthi Simon Általános Iskola a nyergesi Kernstok Általános Iskola tagintézménye lett. A jövő még sok ilyen kapcsolódási lehetőséget rejt a két szomszéd számára, amelyek mindkettőnk jobb boldogulásához vezethetnek. Padányi Lajos

Crumerum

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 17:03, Írta: Padányi Lajos

A mai Nyergesújfalun területén a rómaiak Crumerum néven ismert katonai tábora volt. A Sánc-hegyen állt ez a castellum, amelyet Schönwiesner írt le először.

Ezzel a névvel találkozunk a III. századi Itinerarium Antoniniben is, amely szerint Crumerum 18 római mérföldre (1 római mérföld kb. 1500 méter) feküdt Brigetiotól, Aquincumtól pedig 42 mérföldre. A nyergesújfalui tábort Ptolemaios adata alapján Schönwiesner István CURTÁ-val azonosította. Véleményét többek között Fényes Elek is elfogadta, és egy itt talált, valószínűleg CORTA (VICENCIA) bélyeges téglát CVRTA-nak olvasva, Rómer Flóris is. A valóság az lehet, hogy a katonai erőd Crumerum, a polgári település pedig Curta néven került be a leírásokba. Curta a Rábl-völgyben lehetett. A középkori térképeken sem Crumerumot, sem Nyergesújfalut nem jelölték, hanem Ptolemaiostól átvették a Curta nevet. A Curta névvel való jelölés jó néhány térképen (1478, 1540, 1552-1556.) található. A Curta név és a település helye ezeken a térképeken kívül még semmivel sem bizonyítható, a Crumerum viszont igen.

 

A Crumerum név még számos, Brigetioban és Nyergesújfaluban előkerült mérföldkövön is megtalálható. A XVIII. századtól kezdődően írásos feljegyzések tanúskodnak római leletek előkerüléséről. II. Rákóczi Ferenc emlékirataiban megemlékezik arról, hogy a nyergesújfalui hegytetőn sáncok készítése közben igen sok régi emléket és feliratokat találtunk, amelyekből kitűnt, hogy Marcus Aurélius idejében e hely egy római elsáncolt tábor helye volt. A sáncépítési munkálatok közben egy "antik" kútból CIVITAS PANNÓNIA feliratú kőtöredék is előkerült. Az 1783-as nyergesújfalui canocica visitatio említi, hogy a sáncoknál alapfalakat, urnákat és kőemlékeket találtak. Ezek közül ismertté vált egy töredékes, a II. század második felére, ill. a III. század elejére keltezhető Terentius Iustus által állíttatott oltárkő, egy Neptunus oltárkő és egy feliratos bázis, amely most a plébánia falába van befalazva. A Neptunus-oltárkövet Auliánus, a Lucensiumról elnevezett V. cohors praefectusa állíttatta Caracalla császár lelkiüdvéért. A feliratos bázist, mely fölött császárszobor állhatott, 198-ban az V. Gallaecorum et Lucensium Antoniniana cohors állíttatta Septinius Severus császár tiszteletére, a barbárokon aratott győzelem emlékére. A feliratokból kitűnik, hogy az V. Gallaecorum Lucensium cohors a nyergesújfalui táborban állomásozott. Az i.sz. 149-ben kiállított szőnyi diploma tulajdonosa, Dasmenus, azal származású katona ebben a cohorsban szolgált, s mint a másik, a 163-ban keltezett, szőnyi diplomában is, ez a cohors a Pannónia Superior legátusa alá tartozó csapatok között szerepel. Tartózkodási idejét a II.-III. századra tehetjük, feltételezhetően a Brigetióban állomásozó I. Adiutrix-légióval kapcsolatba került a nyergesújfalui táborba a II. század eleji szarmata-germán háborúk során. A IV. században az equitas promoti állomásozott a crumerumi táborban. A tábor a II. században létesült és a IV. században átépítették. A korai tábor, mint akkor általában, négyzetes alaprajzú volt szögletes kapu- és oldaltornyokkal. A IV. században viszont a sarkokra legyező alakú tornyokat építettek. A római határ katonai táborok (kasztellumok) és őrtornyok (burguszok) láncolatából állt, és hozzá tartozott a katonai ellátási út, a limeszút. Két, Nyergesújfalu határában volt őrtorony helye ismeretes. Az egyik a Sütőhomokon, a csáposkutaknál volt, a másik a Sánc-hegytől DNy-ra egy domb tetején. Ezek először fából, majd később kőből készültek. Bennük állandó őrség volt, nappal füst-, éjjel fényjelekkel riasztották a szomszédos őrtorony őrségét ellenséges támadáskor. A limeszút itteni nyomvonalát egészen jól ismerjük. Nyugatról a domborzati viszonyokat kihasználva, a Duna mentén futott, a mai műút vonalában. A benzinkútnál hátrakanyarodott a völgybe, a régi Faiskola felé, és nagyjából Ny-K-i irányban vezetett a város déli határában. A Búzás-hegyet elkerülve a dombok alatt vezetett tovább DK-i irányban, Tát felé. Itt egy 2 km-es szakaszon még a szántás elszíneződésén nyomon lehet követni. A Luka-patak és a Sándor-patak hídja még római alapokon áll. Tátnál a limeszút elágazott. Egyik ága Esztergom (Solva) felé a dunaparti őrtornyokat és táborokat kötötte össze, a másik ága Tokodon (Gardellaca), Dorogon, Piliscséven keresztül a Pilisen át futott be Aquincumba. A castrumhoz tartozó település a vicus, a Sánc-hegy DNY-i, illetve DK-i oldalán állt. A tábor és a vicus temetője a benzinkút környékén volt. Találtak itt egy olyan kőemléket is, amelyen egy félhold látható. Ennek az emléknek az eredetét a község népe a török hódoltság idejéből származtatja, sőt "török kő"-nek is nevezik, holott a felirat szerint az emléket a vadászat istennőjének, Diánának tiszteletére állíttatta valaki, aki nem nevezte meg magát. Pusztamarót területéről előkerült egy római áldozati oltár is. A díszítésekkel ékes oltárkő a rajta lévő írás szerint a gyógyító nimfáknak ajánlotta fel. Nagyon valószínű, hogy felajánlója a sárisápi hőforrástól (a római fürdőben) nyerte vissza egészségét. Nyergesújfalun ma már a római korra csak a plébánia falába beépített feliratos tábla emlékeztet, meg a Sánc-hegyen a castrum 1,5 x 1,5 méteres belméretű keleti kaputornyának maradványai, valamint a castrum alapfalainak árkai, melyeknek helyét már csak légifelvételről lehet felfedezni, lévén a felszín erősen megbolygatott. Akik kíváncsiak a római kori település életére, jöjjenek el 2006. Június 10-én a Sánc-hegy környékére és szórakozzanak együtt velünk a Crumerum Történelmi-Kulturális Fesztivál gazdag programján. Padányi Lajos

Egyházi vizsgálatok Nyergesújfalun 1732-ben és 1755-ben

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 17:01, Írta: Padányi Lajos

Zsigmond király 1388-ban koronázási ajándékul az esztergomi érseknek adományozta Újfalut, Bajóttal, Süttővel, Moccsal, Maróttal, Pélifölddel együtt örök időkre.

Ez az adománylevél Újfalu helyét és sorsát több mint félezer évre meghatározta. Aki Újfalu múltját kutatja, elsősorban az egyházi levéltárakban talál anyagot, egyházi vizsgálatok (canonica visitatio) és adóösszeírások formájában. Ezt a munkát két esemény nehezíti. 1543-ban a török elfoglalta Esztergomot, emiatt az érsekség kénytelen volt Érsekújvárra, majd Nagyszombatba menekülni, és csak az 1800-as évek elején költöztek vissza Esztergomba. A másik, hogy 1728-ban hatalmas tűzvész elpusztította jóformán az egész falut. A tűz martalékává vált a plébánia levéltára is.

 

1810-ben Hollósy Ignác nyergesi plébános a prímási levéltárból visszamenőleg az 1730-as évektől felfekteti a ma is a nyergesi plébánián található "Memorabiliák"-at és "Anykönyveket". A Memorabiliák, amely a falu szinte egyetlen hivatalos történeti dokumentációját képezi, átlagos évenkénti feljegyzései az alábbiakra terjedtek ki: év közben történt fontosabb egyházi események, például: bérmálás, egyházi hatóságok ellenőrzése, stb. a falu nevezetesebb tisztségviselőinek megnevezése, év közben történt fontosabb események leírása, például: tűzvész, árvíz, járványok, stb. beszámoló a falu évi gabona- és bortermeléséről, valamint az átlagos évi időjárásról, hogy mennyi az esős, a száraz, a meleg és a hideg napok száma, sőt az esetleges téli közlekedési akadályokat is felemlíti, leírja a rendkívüli eseményeket is, például: 1796-ban ismeretlen tettesek kifosztották a templomot, vagy 1819-ben a faluban holtan születik egy kétfejűgyerek. Hollóssy Ignác 1806-tól 1833-ig volt nyergesi plébános, utána Pozsonyba került, ahol emléktáblája van a kanonoksoron. Nyergeshez való hűsége jeléül a szíve itt van eltemetve a temető kápolnája előtt. Sírfelirata a következő: "Hollóssy Ignác apát, pozsonyi kanonok szíve, nyergesújfalusi nyája iránti szeretetének, mellyel azt 27 évig lelkipásztora vala, örök emlékül meghalt élete 72. évében szeptember 25-én, 1850." Most két egyházlátogatásról (canonica visitatio) szóló jegyzőkönyv nyergesi anyagát ismertetem. Az első jegyzőkönyv 1732-ből származik; szerkesztője a hercegprímás, Eszterházi Imre gróf által egyházlátogatói minőségben kiküldött Sóvári Kellio György, esztergomi prépost-kanonok és székesegyházi főesperes. A második 1755. évből származik; a hercegprímás, Csáky Miklós gróf megbízásából szerkeszti Kusznics György, esztergomi apátkanonok, mint kiküldött egyházlátogató. Nyerges-Ujfalu. 1732. Anyaegyház; a hercegprímás birtoka. Szent Mihály tiszteletére épült kőtemploma toronnyal is el van látva (3 haranggal); körülötte a temető, melynek kerítését most újítják meg. Szentélye és sekrestyéje boltíves; a hajó mennyezete deszkázott, oltára 3; egyéb felszerelése is jó. A plébános Kékkuti Antal 3 évi hittani folyamot végzett a nagyszombati vörös collégiumban; beszél magyarul, németül és középszerűen tótul. Járandósága: 40 frt, 80 p.sz. gabona 16 p. sz. alá való földjét a helység műveli; ugyanannyit ő maga, van továbbá 8 szekér szénája. A tizenhatodból lehet 9 sz. gabonája és 5 akó bora. Egy egész telek-állománynak megfelelő földje van. Stolaris-illetéke a szokásos, azon különbséggel mégis, hogy a németek esketéséért 1 frt., a magyarok esketéséért pedig csak 60 kr. jár. Az iskolamester, Bakonyi Mihály, 4 gymnasiumi osztályt végzett. Az iskolaépület kevésbé jó; tanítványai nincsenek. Beszél magyarul, németül, tótul. Illeték: 16 frt., 40 p. sz. gabona. A helység 8 p. szapura való földjét beveti s termését összehordja. Mellékjövedelme a rendes. A gyónóképesek száma 660. Leányegyházai: (filiái): Péliföld Szt. Kereszt, Lábatlan, Piszke, Mogyorós, Karva, Bajóth. Nyerges-Ujfalu, 1755. Anyaegyház. A templomnak új padjai (kettős sorban) vannak és 6 változatú új orgonája. Régi templomromok felett épült 1720-ban, Keresztély Ágost hgprímás költségén; azonban 1747. ápr. 6-án leégett. A plébános, Abranics István, öt nyelvet beszél. A Szt. István királyról nevezett seminarium növendéke volt Nagyszombatban. Saját könyvtára jó, de a plébániának csak egy könyve van. Stólája a rendes. Van kender-, kukorica- és káposztás földje, szőlője és zöldséges kertje. Egyébként javadalma a régi. Az iskolamester, Cserney Ferenc, megfelel kettős hivatásának. Fizetése javult (30 frt. és 32 sz. földje, rétje, kukorica- és káposztás földje, és elegendő fája.). Minden héten az írni tanuló iskolásoktól 5drt, a többiektől 1 polturát kap. A plébánia- és iskolaépület jók. A falu alsó végén egy kápolna áll, mely egykoron Dietrich József költségén épült. Ker. Szt. János képén kívül nincs egyéb felszerelése. Ugyanitt csakhogy oldalt áll Szt. Rókus kis temploma, mely az utolsó pestis idejében a falu költségén kőből épült. Cseréppel van födve, fatornyában kis haranggal; van oltára, mennyezete deszkázott, padlója tégla; de istentiszteletet nem tartanak benne. A falu felső végén is áll egy statioszerű kápolnácska Krisztus Urunk képével. E mellett vezetett fel az út a kálvária-hegyre; a tetején álló korhadt keresztfát a szél ledöntötte s így kellő alapítvány hiányában a kálvária-hegy, mint ilyen - nem létezik már. E kálvária helyéhez közel, ugyanazon hegynek a Dunára eső és sáncznak nevezett részében is áll egy szép kis kőtemplom, melyet az ott élt; de két évvel ezelőtt elhalt remete, Listényi Ferenc, fráter épített föl és pedig részint a Dunán (hajósoktól) gyűjtött, részint gr. Eszterházy Imre hgprímástól nyert segélyből. A templom homlokzatánál áll a harangláb (1 haranggal); cseréppel van födve; van orgonával (pedál nélkül) ellátott kórusa, oltára és szükséges többi felszerelése. E templomocska mellett fekszik a remete-lak, melyet maga az elhalt remete épített magának kőből. Jelenleg az érseki helynök által beiktatott Dvoncs János remete-fráter lakja; a hittudományi erkölcstant elvégezte és példás életű. Alapítvány nincs; de a kéregetéssel sem sokat alkalmatlankodik. A katolikus lakosság lélekszáma 907; ezek közül 687 gyónóképes. A hívek erkölcse jó; buzgó templomlátogatók és kötelességtudók. Itt és a vidéken a plébános fáradozásai következtében 18-an tértek vissza a katolikus egyház kebelébe. Öt protestáns család pedig kénytelen volt Csolnokról elköltözködni (azelőtt t.i. Csolnokon volt plébános) s így a falu tisztán katolikussá lett. Nyerges-Ujfalun, Karván, Bajóthon és Mogyoróson a férfiak és nőkből külön kordaviselő társulat alakult, mely az esztergomi szt.-ferenciek vezetése alatt áll. Leányegyházai: Péliföld-Szt.-Kereszt, Lábatlan, Piszke, Mogyorós, Karva, Bajóth. Padányi Lajos

 ma: 2019. december 15., vasárnap, Valér napja van. | Köszöntjük születés és névnapjukat ünneplő olvasóinkat! | Holnap Etelka és Aletta napja lesz.

ugrás a lap tetejére