Háttérkép

Nyergesújfalu története

Nyergedszeg a tatárjárás alatt

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 16:13, Írta: Padányi Lajos

1236-ban, a még II. András által az őshaza felkutatására követségbe küldött dominikánus barát, Juliánus visszaérkezett Magyarországra.

Beszámolt arról, hogy megtalálta a 400 évvel korábban ott maradt magyarokat. Beszélni is tudott még velük, értették egymás nyelvét. Juliánus azonban beszámolt arról is, hogy a keleti puszták felől egy mindent és mindenkit elsöprő nép közeledik Európa felé, a tatárok.

 

1240-ben Batu kán serege már az orosz Kijev városát is elfoglalta, és megindult Magyarország ellen. A hatalmas sereg jobbszárnya Lengyelország, balszárnya pedig erdélyi hágókon keresztül jött be hazánkba. 1241. április 10-ének éjszakáján a tatár sereg a Sajón átkelve támadta meg IV. Béla táborát. Az első támadást a magyarok visszaverték, s abban a tudatban, hogy győztek, nyugovóra tértek. A tatár fősereg támadása éppen ekkor zúdult a magyar táborra. A Muhi pusztánál szekérvárba szorult magyarokat a tatár íjászok egyszerűen lemészárolták. A király maga is csak nehezen tudott testőrsége segítségével kimenekülni a támadók gyűrűjéből, és a tatároktól üldözve egészen az Adriai-tengerparti Trau (ma Trogir) váráig menekült. A Muhi csatában odaveszett a nádor, az országos főbíró és a két érsek is. Odaveszett a főurak színe-java. A tatár sereg ezt követően rabolt, fosztogatott, legyilkolt mindenkit, akit csak elért. A királyi sátorban megtalált pecsétek segítségével hamis leveleket írtak a bujdosóknak, s ezzel előcsalogatva őket, szintén a halál martalékai lettek. 1241 áprilisától 1241 januárjáig az ország keleti felét irtották a mongol hadak, majd a befagyott Dunán átkelve a Dunántúl elfoglalása következett. A Duna 1241/42 telén befagyott, ami már akkor is ritka esemény volt. A tatárok lovaikkal nem mertek átkelni, ezért cselhez folyamodtak. Sok lovat és ökröt vittek a Duna partjára és három napon át őrizetlenül hagyták. A magyarok azt hitték, hogy a tatárok visszavonultak, átkeltek a jégen és áthajtották az állatokat. A tatárok ezt látták, és a jégen ők is átkeltek és megtámadták Esztergom városát. Az árkokkal, kőfalakkal, fatornyokkal megerősített város nem tudott ellenállni a tatárok támadásának. A városba élő és idemenekült gazdag polgárok minden vagyonukat, házaikat felégették, kincseiket elásták és a nagy kőházakba menekültek. A tatárok megtudva, hogy minden elégett, amit zsákmányolni reméltek, dühödten körülzárták a várost, palotáról palotára haladva, kemény kézitusában mindenkit kardélre hánytak. A gazdag úri asszonyok a legdíszesebb ruházatukat felöltve mintegy háromszázan, a tatár vezérnél kihallgatásra jelentkeztek, akitől kegyelemből azt kérték, hatalma alatt tartsa meg őket életben. A tatár vezér nem kegyelmezett nekik, megparancsolta, hogy fosszák ki őket, majd pedig fejüket vegyék. Esztergom várát viszont a vár parancsnoka, a spanyol Simon (később Csenke és Bajót tulajdonosa) íjászaival sikeresen megvédte. Esztergom városát a tatárok elfoglalták, felégették, lakóit lemészárolták, vagy elhurcolták. Hasonló sorsra jutottak a terület falvai és egyházi intézményei is. Csupán a környező hegyek, erdőségek biztosítottak némi menedéket. Az Árpád-kori településhálózatra jellemző, hogy a falvak általában 1-2 km távolságban feküdtek egymástól, többnyire kis méretűek voltak � népességüket 100-300 főre becsülhetjük. Nyergedszeg, � ahogy a nevéből is következtethetünk rá � e kis falvak között is a kisebbek közé tartozhatott. A mellékelt térképen láthatjuk, hogy a tatárjárás előtt milyen sok falu volt Esztergom vármegyében. Ezt a gazdag települési képet egy csapásra megváltoztatta a tatárok dúlása. A településeknek kb. az egyharmad része végleg elpusztult, soha nem települt újjá. Nyergedszeg helyén, attól kicsit keletebbre a mai templom környékén új település jött létre, amit éppen ezért évszázadokon keresztül Újfalunak hívtak. A pusztulás nagyságát érzékelteti, hogy egy bajor kolostor évkönyvébe az 1241. évhez ez a bejegyzés került: �Magyarországot, mely 350 évig fennállt, a tatárok ez évben megsemmisítették.� A tatárok hirtelen kivonultak az országból, de még évekig várható volt újabb támadásuk IV. Béla visszatérve hozzáfogott az ország újjáépítéséhez. Látva, hogy néhány vár (Esztergom, Visegrád, Pannonhalma) ellen bírt állni a tatároknak, elsősorban a várépítést szorgalmazta. IV. Béla 1256-ban az esztergomi királyi várat az érsekségnek adományozta, s az ország végleges székhelyét Budán jelölte ki. Az ezután bekövetkező tatár támadásokat már a határokon sikerült megállítani. A tatárjárás után létesült Újfalu a török háborúk idején többször is pusztasággá vált, de kedvező földrajzi adottságai miatt újból és újból benépesült. Padányi Lajos

Nyergesújfalu baráti köre

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:54, Írta: Padányi Lajos

Nyergesújfalu Baráti Köre a 2009. február 26-i képviselő-testületi ülésen tájékoztatást adott tevékenységéről.

Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy a város lakóit is tájékoztassam arról, hogy a Nyergesújfalu Baráti Köre mit tesz a város múltjának megismeréséért, a hagyományainak felelevenítéséért, kultúrájáért, idegenforgalmának fejlesztéséért.

 

Egyesületünk feladatának tekinti városunk hagyományainak megőrzését, ápolását, városfejlesztést, környezetvédelmet, illetve ökológia, közoktatás, közművelődés, hagyományteremtés, bel- és külföldi kapcsolatok szervezése, ápolása.

A magunk elé kitűzött célokat és feladatokat kis létszámunk és csekély lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk magunk is elvégezni, de a legtöbb javaslatunk meghaladta az erőnket és főleg az illetőségi körünket, ezért a testülethez fordultunk. Nézzük, mit végeztünk el az elmúlt öt évben ezekből a feladatokból. A Nyergesi János Emlékházban lévő gyűjteményt folyamatosan gondozzuk és bővítjük (a kocsiszínt oldalról is bepaláztuk, Tihanyi-családtól kaptunk egy transzmissziós esztergagépet, stb.). Ide továbbra is szívesen fogadjuk a padlásaikon, kamráikban található, kidobásra ítélt régi tárgyaikat, emlékeiket, képeiket, stb. A nyergesújfalui Hírmondóban rendszeresen közlünk helytörténeti témájú cikkeket. A helytörténeti olvasókönyvnek már négy kötetét jelentettük meg. Idén is folytatjuk a kiadásukat. Résztvettünk a város hosszútávú kulturális és idegenforgalmi koncepciójának elkészítésében (2004. május) és segítjük annak megvalósítását. Javaslataink alapján megvalósult a Nyergesi János tér elnevezése, a Paskom és a Sánc utca meghosszabbítása, a Neudorf névtábla kihelyezése a város bevezető útjai mentén. Öt utcára kiraktuk a régi elnevezést jelző táblákat (Dobra, Pince utca, Grätzl, Reviczky-liget, Kissánchegy). Folyamatban van a Sánc-hegyen a partoldal védelmével párhuzamosan megvalósuló emlékpark, kilátó létesítése. Képviseljük a várost a „Duna – Pilis – Gerecse, kalandra hív a régi vármegye” nevű Laeder-programban. Javaslatunkra bekerült egy Süttő – Bikol – Tardos – Pusztamarót – Bajna – Bajót (Péliföldszentkereszt) – Nyergesújfalu gyalogos-kerékpáros, kulturális körút terve a programba. Figyelemmel kísérjük és segítjük a Kernstok-villa sorsát, résztvettünk a Kernstok kiállítás előkészítésében. 2005-ben csatlakoztunk a Dunaszekcsőért Alapítvány „Kulturális útvonal létrehozása a magyarországi római limes mentén” című pályázatához, amit 2006-ban meg is nyertek. Nyergesújfalu egyelőre a Crumerum Fesztivállal, a Crumerum című helytörténeti füzettel, és reményeink szerint az innen eddig előkerült és a jelenlegi ásatásoknál előkerülő leletekkel képviselteti magát. 2008-ban Gödöllőn Toroczkai Wigand Ede építész, iparművész kiállítása nyílt meg, mely alkalomból Keserű Katalin művészettörténész könyvet írt a művész munkásságáról. Ehhez fotókat küldtünk a Ridly-villáról, melyet 1912-ben szintén Toroczkai Wigand Ede tervezett. 2005-ben a környékbeli helytörténészek részvételével „Helytörténeti kerekasztal” alakult, kik azóta is rendszeresen ismerkednek egymás településeinek nevezetességeivel. Jártunk már: Lábatlanon, Süttőn, Bikolon, Bajnán, Máriahalmon, Únyon, Táton, Nyergesújfalun, Ácson, Dadon, Karván, Csúzon, Komáromban. Ezt a csoportot már kétszer láttuk vendégül itt Nyergesújfalun, és mutattuk be nekik a város gazdag múltját és a látnivalóit. 2007-ben az Esztergom – Nyergesújfalu Kistérségi körzetet bemutató filmet készítettek Hummel Rudolfék, amelyet tartalmi tanácsainkkal segítettünk. Vendégül láttunk és kalauzoltunk több csoportot, pl.: tatai helyőrség nyugdíjas csoportját, Óvári Zsuzsanna lábatlani „Értékmegőrző tábor”-át, a Szalézi-tábor tagjait, testvérvárosi csoportokat, stb. Fotóalbumokat készítettünk a városról, melyeket az emlékházban meg lehet tekinteni. Történelmi emlékeink és hagyományaink ápolása érdekében a 2003-ban, a maróti csata emlékére állított emlékműnél a csata évfordulóján, szeptemberben Maróti piknik néven megemlékezést tartunk. Ide továbbra is szeretettel várjuk a nyergesieket a gyönyörű környezetbe egy kis kirándulásra, kikapcsolódásra, aktív pihenésre. A közeljövőben folytatni szeretnénk a megkezdett munkáinkat, szélesíteni szeretnénk feladatkörünket, bővíteni szeretnénk taglétszámunkat, még aktívabban szeretnénk segíteni a Képviselő-testület városépítő, -szépítő, -fejlesztő munkáját. 2009-ben és 2010-ben jó néhány olyan évforduló lesz, amelynek előkészítésében, lebonyolításában, történetének megírásában mi is részt kívánunk venni. 2009-ben 20 éve város Nyergesújfalu, 90 éve telepedtek itt le a szaléziániusok, 90 éve, hogy itt működött Kernstok Károly művészeti szabadiskolája. 2010-ben 100 éves lesz Nyergesújfalun az állami népiskola, 125 éves a Nyergesújfalui Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az itt felsoroltakon kívül is sok ötletünk, javaslatunk volt, sok tervezésbe, munkába bekapcsolódtunk, több-kevesebb sikerrel. Nyergesújfalu Baráti Köre továbbra is várja a város lakóinak ötleteit, javaslatait, múzeumunkhoz való hozzájárulását, és köszönjük az eddigi segítségüket. Padányi Lajos NyBK elnöke

Nyergesújfalu benépesülésének alakulása

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:53, Írta: Padányi Lajos

Az utóbbi másfél évtizedben Nyergesújfalu Önkormányzatának is a legnagyobb problémája a munkahelyek számának drasztikus csökkenése és ezzel a munkanélküliek számának emelkedése, valamint a gyereklétszám csökkenése, és ezzel a létszámarányos támogatás miatt az intézmények fenntartásának egyre nagyobb terhe.

Röviden megpróbálom felvázolni a településünk benépesülésének alakulását a történelem folyamán. Tudom, hogy senki sem szereti a számokat, de most kénytelen vagyok sok-sok adattal alátámasztani a mondandómat.

 

A XI. században alakult Nyergedszeget az 1242-es tatárjárás eltörölte a föld színéről. A helyette alakult Újfalu története is kalandos volt. 1526-ra már félszáz telkes jobbágy lakta, de az 1526. szeptemberi török támadások elől a lakosság szétfutott és elrejtőzött a közeli erdőkben. A török kivonulása után előmerészkedtek az emberek és egy 1570-es török adójegyzékben már 22 családfő neve szerepel. A 150 éves török uralom alatt a népesség száma az itt zajló csatáktól függően változott. Az 1683 és 1699 között zajló ún. "felszabadító" háborúk alatt a környék teljesen elnéptelenedett. Egy 1696-os összeírás a falut elpusztultnak, desertának mondja, amelyben csak a postamester tartózkodik. A felszabadított országrészen megindult az elnéptelenedett területek benépesítése. Az új honfoglalást elvégző emberek első kis csoportja Újfalura (Neudorf) is megérkezett. Az 1699-ben végrehajtott összeírás így mutatja be az új telepeseket:

Raichart György bíró, Klamperoer Mihály, Najdorfer Mihály, Milner Pál, Tikk György, Karneller Márton, Smith János, Ruska Jakab, Suszter János, Pentl Ádám, Buest Konrád, Neubauer Mátyás, Kortner János, Sihbner Lambert, Kebb Mátyás, Randl Mátyás, Timart János, Engell Gallus, Felber Sebestyén, Mazl Lőrincz, Regl József, Knepp János, Krobath István, Hendfelner István, Szent-Gaaly András, Török János, Kiss András, György mészáros,
Ferencz serfőző, összesen 29 család. Az 1701-ben készült egyházvizsgálati jegyzőkönyv, az ún. Canonica Visitatio 289 lelket említ (kb. 56-58 család). Az 1706-os várostrom és az 1709-1711 között dúló pestisjárvány újból lakatlanná tette Neudorfot. 1708-1712 között lakatlan. A több hullámban meginduló betelepítések eredményeként 1715-ben
15 család, 1720-ban 38 család, 1728-ban 77 család, 1732-ben már 850-870 lélek lakja. Ezután lassan emelkedett a lakosság létszáma. 1784-ben az első magyarországi népszámláláskor 1258 fő lakta. A XVIII-XIX. században olasz kőfaragó csládok telepedtek le: Allio, Solari, Muratti, Moredores, Kukedetti.
A XIX. század második felében megindult az iparosodás. 1862-ben alakult a Nyergesújfalui Téglagyár, ahova a nyári időszakban főleg dorozsmai téglavető családok költöztek. 1869-1925 között a Sátori-féle cementgyárba nyergesi és környékbeli munkások jártak dolgozni. 1903-ban létesült Hatschek Lajos azbesztcement-palagyára, az Eternitgyár. 1910-re az iparosodás miatt már 27.736 a lakosok száma. A világháborúban 650 nyergesi férfi vett részt, közülük 91 életét vesztette, 18-an hadirokkantak lettek. 1938-ban 2546-an (2121 magyar, 425 német) éltek Nyergesújfalun. 1941-ben létesült a Magyar Viscosa Rt.. A háború és a felfuttatott ipari termelés miatti munkaerőhiányt úgy pótolták, hogy a Dél-Erdélyből és a nyugati államokból hazatért viszkózgyári szakmunkásokat Nyergesújfalura irányították, a segédmunkásokat pedig a közvetlen környéken kívül a Duna északi partja mentén lévő kisalföldi községekből, az akkori visszacsatolt területről gyűjtötték. A Viscosagyár volt eddig a legnagyobb hatással a népesség növekedésére. 1940-ben: 2719 lakos, 1949-ben: 3961, 1960-ban: 4910, 1970-ben: 6951,
1980-ban: 8095 lakos élt Nyergesújfalun. A legtöbb 1985-ben volt: 8163.Az így megnövekedett településünket 1989-ben várossá nyilvánították. Az ide települt ipar miatt felduzzadt város az 1989-90-es rendszerváltás után kellemetlen helyzetbe került. Mindkét nagyüzemünkben drasztikusan csökkent az alkalmazottak száma. Az 1990-94-es választási ciklusban, de az utána következő kettőben sem sikerült az önkormányzatnak befektetőket, munkahely-létesítőket idehozni,
ipari parkot létesíteni. Ennek létrehozásához egy olyan tőkeerős céget kellett találni, aminek segítségével megindulhatott az ipari park benépesítése.
Mára a város lakossága 7700 körülire csökkent. Igen nagy problémát jelent a gyereklétszám folyamatos csökkenése. A Kernstok iskolában 1984-ben 1012 tanuló járt, 2000-ben már csak 605. Az Eternit iskola 1980-as létszáma 300 volt, 2000-ben 150, ma már 100 alatt van. Ez a mai körülmények között azért jelent gondot, mert az intézményeket központilag létszámarányosan támogatják, és így az önkormányzatnak egyre több pénzébe kerül az iskolák, óvodák fenntartása. A város költségvetésében a fenntartás és a beruházás aránya egyre romlik, ennek következtében az az 1990-es években tapasztalt látványos fejlődés mára erősen megtorpant. Sajnos ezen az állapoton csak az új munkahelyek létesítése, az ipari parkunk benépesítése, és nem utolsósorban a gyereklétszám növelése segíthet. Padányi Lajos

Nyergesújfalu birtokosai

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:47, Írta: Padányi Lajos

A mai Nyergesújfalu közigazgatási területén a történelem folyamán a következő települések voltak: Nyergedszeg, Újfalu, Marót, Ráb, Gyilok, Vicsep.

Nyergedszeg és Újfalu a mai Nyergesújfalu, Marót a mai Pusztamarót, Ráb a Rábl-dűlő és Rábl-völgy területén volt. Gyilok nagy része a táti határban van, a mogyorósi vasútállomástól keletre, Vicsep a mai Szarkáspuszta környéke, melynek nagyobbik része ma Mogyoróshoz és Bajóthoz tartozik. A két utolsó birtokosaival nem foglalkozom, mert azoknak a területeknek csak kis része nyúlt át a mai Nyergesre.

 

Újfalu első ismert birtokosai a Zovárd nembeli Miklós fiai, Csák és Zovárd (1283). Marót ekkor a Tardos nemzetség tulajdona volt. Újfalut később a Bajót-Nagymartoni nemzetség, majd 1363 táján a Kanizsaiak szerezték meg. 1371-ben csere útján királyi birtok lett. Zsigmond király 1388-ban adományozta koronázási ajándékul Újfalut az esztergomi érsekségnek, és ettől kezdve 1945-ig folyamatosan az érsekség birtokolta a falut. A fenti birtoklási viszonyokat igazoló okleveles említések: 1283: Nyergedscheg, 1280/1283: Wyfalu, 1285: Noua Villa, 1332: Nova-Villa. 1543. augusztus 9-én Esztergomot elfoglalta a török. Az esztergomi érsekség székhelyét áttették Nagyszombatba, de az adót török által megszállt területen is beszedték. A török az elfoglalt területeken otthoni mintára rendezkedett be. Kormányzóságokra (vilajetekre) és bennük kerületekre (szandzsákokra) osztotta a hódoltsági területet. Falunk az esztergomi szandzsákhoz tartozott, az pedig a budai vilajethez. A földbirtok a szultáné volt. A birtok nem vált örökölhetővé, csak haszonélvezetre kapták meg hűbéresei, a szpáhik. Minthogy ezek sűrűn váltogatták egymást, nem csoda, ha rablógazdálkodást folytattak. A �császár adója� a török államot gazdagította, a földesúr kapuadót és természetben tizedet kapott, de mindenféle szégyentelenül kifundált adót szedtek. Pl. még a mátkaságért és mindenféle engedélyért is. A hadifuvar és a várépítési robot is nagy tehernek számított. A lakosság tehát kettős teher alatt sínylődött, így nem csoda, hogy nagyon kevesen lakták a falut. Az 1570-es esztergomi szandzsák deftere szerint akkoriban csak 10 házból állt, ezekben csak 22 család lakott. Pázmány Péter (1617-1622.) a töröknek hódolt falunak említi, amelyben 8 egész telkes és 9 fél telkes zsellér lakik. Egy 1673-1674-es összeírás szerint Újfalu birtokosa Ziamet Ahmed bin Hasan volt. A török kiűzése után az elnéptelenedett területet németekkel telepítették be. A telepesek pár év adómentességet élveztek, de azután ők is az érsekség jobbágyai lettek. Ilyen okok miatt Újfalun mindig nagyon kevés nemesi család élt. Az első összeírás (1784-87) szerint Nyergesújfalu társadalma egyértelműen paraszti jellegű volt. Nyergesen is parasztnak minősülnek az ½ és ¼ telkesek (nagyobb telekhányada senkinek sem volt), a zsellérek, napszámosok, a pásztorok és a szabadságolt katonák is a férfi családfők 89,2%-a. Itt 7 férfi családfőt minősítettek polgárnak a családfők 2,8%-át. Közéjük tartozott egy kereskedő, 5 iparos és egy "chyrurgus" (seborvos). Az értelmiséghez soroltak 5 főt, a férfi családfők 2,06%-át. Ide tartozott a pap, a postamester, a jegyző és iskolamester, a gazdasági tisztviselő és talán a kirurgus is. Ez az arány később sem változott. 1938-ban a község területe 7104 kat. hold volt, amely a következőképpen oszlott meg: egy 3446 holdas nagybirtokra (az érseki uradalom), 5 középbirtokra, 137 kis- és 473 törpebirtokra tagozódott. A II. világháború után államosították a nagy- és középbirtokokat. 1945 után a következő helyzet alakult ki. 1942-ben a Magyar Viscosa Rt. bérbe vett 94 hold területet az egyháztól, 99 évre. Az Eternitgyár 65 holdnyi területen állt. A vasút 20 holdat, a Rozsnyai-villa 4 holdat vett igénybe. A község területe 7098 kat. hold (4085ha). Ebből 49 hold 1964-ig az Erdőbirtokosságé volt, annak megszűnése után a termelőszövetkezeté lett. A Legeltetési Bizottságnak 298 hold legelője volt. 0,4 hold az "Úszó Falu" Halászszövetkezeté. A Somodorpusztai ÁG. Pusztamaróti üzemegysége 300 holdnyi területű, a Pilisi Erdőgazdaság nyergesújfalui erdeje 1696 ha. A tanácsi szektor szántóterülete 1118 kat. hold volt. A község 7098 kat.hold területéből 6248 hold a művelt terület. A Táti Vöröscsillag Termelőszövetkezet nyergesújfalui üzemegységének 1600 kat. holdja volt. 1989, a Magyar Köztársaság kikiáltása után a birtokviszonyok gyökeresen megváltoztak. A gyárak alatti telkek önkormányzati tulajdonba kerültek. A privatizáció során a nagyüzemeink kivétel nélkül külföldi tulajdonosok kezébe kerültek. A földek egy része kárpótlásként, vagy más módon visszakerült az eredeti tulajdonosokhoz. A birtokviszonyok átalakulása még mindig tart, ezért összesítést még nem lehet róla készíteni. A jövőben még további változások várhatók. Padányi Lajos

 ma: 2019. augusztus 20., kedd, István napja van. | Köszöntjük születés és névnapjukat ünneplő olvasóinkat! | Holnap Sámuel és Hajna napja lesz.

ugrás a lap tetejére