Háttérkép

Nyergesújfalu története

Nyergesújfalu nagy napja 1896. május 25.-én

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:36, Írta: Padányi Lajos

1896. A honfoglalás ezeréves évfordulója. Nyergesújfalu, noha német lakta község volt, élen járt Esztergom megyében a Millennium megünneplésében. Az Esztergom és Vidéke újság 1896. májusi számaiban részletesen beszámolt a nyergesi megemlékezésekről. Nyergesújfalu közönsége 1896. május 25-én, pünkösdhétfőn kettős ünnepet ült meg. Felavatta a Magyarország fennállásának emlékére emelt obeliszket, mely hirdetni fogja a késő utódoknak a derék község igaz hazafiságát, s azután pedig felszentelte az önkéntes tűzoltó-egyesület zászlaját, mely tanújele emberbaráti áldozatkészségének. A millenniumi emlékmű körül a nyergesújfalusiak emlékparkot létesítettek, több ezer facsemete elültetésével. A kettős pünkösdi ünnep programja a következő volt: reggel 6 órakor mozsárlövések és a tűzoltózenekar ébresztette a lakosságot. 8 órakor fogadták a vármegye főispánját, az ünnepségnél közreműködő főpapot és a vármegye tisztikarát. Fél 9-kor kezdődött a díszközgyűlés a községházán Reviczky Győző főszolgabíró úr elnökletével. A díszközgyűlés határozott arról, hogy a szobor helyét "Árpád-hegy"-nek nevezik el, továbbá, hogy a leleplezésen testületileg részt vesznek, s végül megbízta Ridly Istvánt, hogy az elöljáróság nevében vegye át a Nyergesújfalu közönsége által a magyar haza ezeréves fönnállásának emlékére az Árpád-hegyen emelt szobrot megőrzésre és gondozásra. Az obeliszk tíz percnyire a községtől, a Szabadság tér lejtőjének egyik magaslatán áll egy ötszögletű, árokkal övezett régi kuruc védmű közepén, amelyhez 9 fokú vörösmárvány lépcső vezet fel. Az obeliszk is vörösmárványból készült és újfalusi kőfaragómesterek keze munkáját dicséri. Elején e felírás olvasható: "Magyarország ezredéves fennállásának emléke. 896-1896". Az obeliszk hátulsó részén pedig ez van bevésve: "Emelte Nyergesújfalu közössége". Az emlékoszlopot dr. Csenoch János kanonok avatta fel. Az ünnepséget mintegy 200 terítékű lakoma követte a Nagyvendéglőben. Az étlap a következő volt: Barna leves
Tok tartárral
Vesepecsenye garnírozva
Túrós csusza
Mandula tészta
Borjú sült fejes és édes salátával
Idei liba uborka salátával
Rántott csirke
Fagylalt
Parfait
Torta, sütemény és cukorkák A fogásokat vörös pruszlikos, fehér ingujjas és kötényes, zöld szoknyás tűzről pattant leányok szolgálták fel. Az ebéd alatt Rigó Tóni tatatóvárosi zenekara és az újfalusi tűzoltózenekar játszott felváltva hazafias és hallgatónótákat. Még délelőtt, a hazafias ünnepség befejezése után sor került a tűzoltóság új zászlajának felszentelésére. A piros damasztból készült lobogó a "Szűcs és Társa" budapesti cég készítménye volt. Egyik oldalán Szent Flórián alakjával és arannyal hímzett fölírással: "Önkéntes tűzoltó testület. 1885-1896." A zászlóról széles, nemzeti színű szalagok csüngtek alá eme arannyal hímzett felírással: "ifj.Hartmann Péterné, a nyergesújfalusi önkéntes tűzoltó egyletnek". (Sajnos 1945 után ez a zászló elkallódott.) A lófuttatás, mely ekkor az újfalusi földműves legények sajátos mulatsága, és évenként háromszor szokták volt megtartani, du. 5 órakor vette kezdetét. A megyei és a városi küldöttség tagjai, a vendégek és a község ezrei nézték végig az Árpád téren. Tizenöt lovas vett részt benne három csoportban. A futtatás hossztávolsága kb. 350 méter volt, melyet a versenyzők nyergeletlen lovakkal vágtattak le. Az eredmény a következő volt: az első: Mayer Mihály, ő a 10 koronás díjat,
a második: Hummel Lipót, ő a 6 koronás díjat,
a harmadik: Puchner Ferenc ő a 4 koronás díjat nyerte el. Amint besötétedett, kigyulladtak a község összes ablakában a gyertyalángok, melyeknek mindegyike egy-egy örömtűz volt. Majd szépen sikerült tűzijáték kezdődött az újonnan elnevezett Árpád-hegyen. Ez az obeliszk fényes kivilágításával végződött. Az ünneplés este az olvasókör helyiségeiben nagy táncmulatsággal fejeződött be. 110 évvel ezelőtti elődeink méltó helyet találtak és teremtettek a millenniumi ünnepségekre az Árpád-hegyen, mely elnevezés idővel feledésbe merült, és ma Sánc-hegynek, esetleg Millenniumi dombnak nevezzük. Padányi Lajos

Nyergesújfalu harangjai

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:35, Írta: Padányi Lajos

Évszázadok óta reggel harangszóra ébredünk, délben harangszó jelzi az ebédidőt, este harangszóra térünk nyugovóra, de a misére is beharangoznak. A körünkből eltávozottak lelkét is lélekharang csendítése kíséri el a végső útra. Az ellenség közeledését, a tűz, a víz pusztítását és az egyéb veszélyeket is a félrevert harangok szava jelezte. A déli harangozásról eddig úgy tudtuk, hogy azt a nándorfehérvári győzelem emlékére rendelték el. A magyarok krónikájá-ban viszont a következőket olvastam: 1456. június 29-én hirdette ki III. Calixtus pápa az -Imabulláját-, amelyben elrendelte: minden templomban mondjanak imát a pogányok ellen, délben pedig háromszor kongassák meg a harangokat, amellyel jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak. 1456. július 22-e a nándorfehérvári győzelem napja. Nem állja meg helyét tehát a közhiedelem, miszerint a déli harangszó a nándorfehérvári győzelem emlékére szól. A tévedés alapja az volt, hogy Európa városaiba szinte egyszerre érkezett meg a győzelem híre és a korábbi pápai felszólítás. A harangoknak egyház- és kultúrtörténeti értéke is van. Az egyházi vizsgálatokban egy falu gazdagságát az is jelezte, hogy a temploma tornyában csak egy vagy netán négy harang van. Az 1732-es canonica visitatio (egyházi vizsgálat) ezt jegyezte fel Nyergesújfalun: "Anyaegyház, a hercegprímás birtoka. Szent Mihály tiszteletére épült kőtemploma toronnyal is el van látva (3 haranggal), körülötte a temető, melynek kerítését most újítják meg. Szentélye és sekrestyéje boltíves, a hajó mennyezete deszkázott. Oltára 3, egyéb felszerelése jó. A plébános Kékkuti Antal,-A gyónóképesek száma 660." Tehát nem is olyan régen betelepített sváb falu a gazdagabbak közé tartozott, annak ellenére, hogy a temploma csak 1720-ban épült a régi romjain, és 1728-ban egy hatalmas tűzvész elpusztította jóformán az egész falut. A tűz martalékává vált a plébánia levéltára is. Azt, hogy mégis megvannak aránylag hiánytalanul 1720-tól az anyakönyvek és az egyházközség története, az 1806-tól 1833-ig itt szolgálatot teljesítő Hollósy Ignác plébánosnak köszönhetjük, aki a prímási levéltárból visszamenőleg felfektette a "Memorabiliák"-at, melyek ma is a nyergesi plébánián találhatók. Ezekben az 1730-as évektől regisztrálta a fontosabb egyházi és világi eseményeket, megnevezte a tisztségviselőket, beszámolt a termésről és az évi időjárásról is. Ő jegyezte fel, hogy 1747. április 6-án ismét tűzvész pusztított a faluban, melyben leégett a templom is. A nagy tűzben a harangok megolvadtak, lezuhantak. 1814-ben a templom tornya megdőlt, a kórus leszakadt. A dőlést csak 1998-ban állították le végleg. Ebből a rövid felsorolásból is kitűnik, hogy a harangok sorsa együtt változott a falu lakóinak megpróbáltatásaival Van egy kimutatásom Nyergesújfalu 1924. augusztus 17-én felszentelt harangjairól. Az akkor nyilvántartásba vett hat harangból 1943-ban a két legnagyobbat (220 és 470 kg) be kellett szolgáltatni hadi célokra, amelyeket szét is vágtak és elszállították. 1947-ben az érseki hivatal felmérte a plébániák veszteségeit, és 1949-ben a Szent Mihály harangot pótolták. Ezen feljegyzések alapján mutatom most be a hat harangot. I. Nagy harang, Szent Mihály harang 1. Szent Mihály főangyal képe. Fölírás: "Jöjjetek, imádjuk Istent!" "Szent Mihály arkangyal védelmezz minket harcainkban!" A nyergesújfalui katholikus templomnak közadakozásból. 2. A második világháborúban elvitt SZENT MIHÁLY harang helyett: Fölírás: "Az Úr 1949. Esztendejében közadakozásból öntötték A NYERGESÚJFALUI HÍVEK Öntötte: SZLEZÁK RAFAEL Rákospalotán QUIS UT DEUS! Szent MIHÁLY főangyal védelmezz minket harcainkban." Átmérője: 92 cm, súlya: 407 kg. II. Szűz Mária harang A Boldogságos Szűz Anya képe. Fölírás: "Boldogasszony Anyánk, Régi Nagy Patrónánk! ..Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!" Átmérője: 75 cm, súlya 220 kg. (Ezt is elvitték, de nem pótolták.) III. Szent István harang. Kis harang Szent István király képe. Fölírás: "Tekints István király Szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra!" Nyergesújfalu, 1924. Öntötte: SZLEZÁK LÁSZLÓ harangöntő, Budapesten. Átmérője: 60cm, súlya: 54 kg. IV. Lélekharang 1. Rajta a feszület képe. Fölírás: "Irgalmazz haldokló hívednek!" 2. Szent József képe. Fölírás: "Könyörögj a haldoklóért!" A nyergesújfalui katolikus templomnak ajándékozta Mayer Mihály községi bíró és neje Solari Paula. 1924. Öntötte: Szlezák László, harangöntő Budapesten. Átmérő: 46cm, súlya: 54 kg. V. Szentháromság harang A sánchegyi kápolna harangján a Szentháromság képe. Fölírás: "Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek!" A nyergesújfalui sánchegyi kápolnának ajándékozta Gregorics Emil gyárigazgató és neje Fischer Margit 1924. Öntette: Lezsák László harangöntő Budapesten. Átmérője: 43 cm, súlya: kb.50 kg. Ez a harang jelenleg a Szent Mihály Öregek Otthona udvarán áll egy szépen faragott haranglábon. VI. A temetői kápolna harangja Rajta a feltámadt Krisztus képe. Fölírás: "Jézus a mi föltámadásunk és életünk!" A nyergesújfalui hívek temetőjének kápolnájába ajándékozta Dr. Metzker József, pápai kamarás, plébános. Ma már az utóbbi két harang kivételével, villanymotor gombnyomásra végzi a harangozást. Régen ez nem kis erőt és hozzáértést igényelt. Talán még sokan emlékezünk id. Varga Antalra, Harangozó Tóni bácsira, aki néha felengedett minket harangozni a toronyba. A nagyharangot igen nehéz volt megkongatni, de leállítani is. A harangkötél, amibe belecsimpaszkodtunk, felvitt több méter magasra is. Déli harangszókor az Úrangyala idejét kellett kiharangozni ( kb. 72-szer kellett meghúzni a harangot ). Vasárnap fél 10-kor jelezte harangszó a misét. Nagymisére két haranggal harangoztak be, Úrfelmutatásnál egy harangszólt. Halálesetnél háromszor harangoztak ki. A lélekharang kondításának számából azt is lehetett tudni, hogy gyerek, asszony vagy férfi halt meg. A harangszó még ma is szinte minden emberben gondolatokat ébreszt. Én ezeknek a gondolatoknak a tartalmasabbá tételéhez szerettem volna hozzájárulni ezzel a cikkemmel is. Padányi Lajos

Nyergesújfalu határainak alakukása

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:33, Írta: Padányi Lajos

Az előző cikkemben arról írtam, melyek voltak Nyergesújfalu kialakulásának természeti és társadalmi tényezői. A mostaniban azzal foglalkozom, hogy a falu határa miért és hogyan alakult a történelme folyamán.

Az Árpád-kori településhálózatra az volt a jellemző, hogy a 2-300 fős apró falvak egymástól 2-3 km-re helyezkedtek el. Ezek közé tartozott Nyergedszeg, majd Újfalu is. Ezek a falvak nem valami központi tervezés szerint alakultak, hanem spontán, a hely és az időpont adottságai alapján. Kijelölt határ eleinte nem volt köztük, hisz nem foglalták el az egész területet, még gyepüknek is maradt hely. A nevük sem volt végleges, a gazdájuk nevét, vagy valamilyen földrajzi (Nyergedszeg) tulajdonságot, etnikai (Magyarfalva, Tótfalu, stb.) tulajdonságot viseltek. Hivatalos, a király által aláírt alapító okiratuk csak a későbbieknek volt. A nevük általában birtokadományozó okiratokban maradt fenn. A pontos helyüket általában viszonyították, például: Bajót Újfalu szomszédosa, vagy Vicsep Pél szomszédosa. Ezek a birtokviták akkor sokasodtak meg, amikor már összeértek a faluhatárok. Lassan szükségessé vált a falu határának rögzítése. Itt figyelembe kell venni a jobbágytelek és a nemesi telek fogalmát.

 

Újfalut, sok más környékbeli faluval együtt 1388-ban Zsigmond király koronázási ajándékul az esztergomi érseknek ajándékozta. Ettől kezdve egészen a jobbágyfelszabadításig Újfalu az érsek jobbágyfaluja. Összefüggő érseki birtok elsősorban a maróti terület, ami főleg erdő. A hagyományos Újfaluban nem volt nemesi birtok, az egész jobbágybirtok volt. Mivel a gazdálkodás faluközösségi rendszerben folyt, gyakran, néha évente osztották fel a határt. Ennek megértéséhez meg kell ismerkednünk az akkori termelési módokkal, szokásokkal. A honfoglalás után letelepedő nomád magyaroknál a �parlagváltó�
(legelőváltó) rendszer állott fenn. Ahogy nőtt a növénytermesztés szerepe, úgy alakult ki a két, majd a háromnyomásos rendszer. Aminek az volt a lényege, hogy a termőföld egy részén tavaszi, másik részén őszi gabonát termeltek, a harmadik részét pihentették. A nevét onnan kapta ez a rendszer, hogy a parlagon hagyott földre ráhajtották az állatokat, és azok a trágyájukkal tették azt újra termővé. Évente egyszer a parlagot is felszántották. Mivel a falu földjei elhelyezkedésük szerint különböző termőértékűek voltak, ezért a faluközösségben természetesen időnként újra kellett felosztani az egész határt, hogy senki se járjon rosszul.
Ezekből a különálló dűlőkből mindenki a helyzetének megfelelő arányban részesedett. Voltak egész-, fél-, negyed- és nyolcadtelkes jobbágyok. A falu határának nagyságától függött az egésztelek nagysága. (Ezekre a viszonyokra még konkrétan rátérek később.) Ha egy faluban elfogyott a művelhető föld, akkor a határ egy eddig műveletlen részét tették művelhetővé. Ezek voltak az irtásföldek, egy ideig nem kellett adózniuk utána. Nálunk ilyen volt a depói vasútállomástól Szarkáspusztára menő út melletti terület, amely még most is őrzi az Irtás dűlőnevet. A faluközösségnek volt erdeje és legelője is, amelyet az Erdő- és Legelőtársulás tartott fenn, és belőle mindenki a telekhányadának megfelelően részesedett. Ennek a működtetése a régi pásztorközösségek hagyományaihoz kapcsolható. Természetesen csak a szántóterületeket osztották fel időnként és kerültek új gazdákhoz. Voltak állandó tulajdonú területek is, például a belterülethez kapcsolódó �kertalja�, vagy a szőlők is. Akik nem tertoztak a telkes gazdák közé, a zsellérek, ők is kaptak kis földecskét a belterület mellé. Gyakran a paskom egy részét osztották fel közöttük, például nyergesen a mai már beépült Paskom és Sánc utcák területét. Az újraosztásnak a parcellákat kisorsolták nyílhúzással (nem nyíllövéssel). Ezek a parcellák általában hosszú, keskeny földrészek voltak a terület nagyságától és a telkesjobbágyok számától függően. Nagyságukat még ma is őrzik a dűlőnevek (Hosszú-dűlő, Széles, Csíkos, stb.). Végezetül Hargitai Jenőné és Bauer Stefi bácsi elmondása alapján leírom vázlatosan a régi nyergesiek birtokviszonyait. Nyergesen az egész telek (egész hely) 44-48 hold volt. (pl. Magyar Miklós) fél telek (féhely) 24 hold, negyed telek (fertályos gazda) 12 hold, nyoplcad telek (oktálos gazda) 6 hold. Ezeknek a telkes- gazdáknak a földjei arányosan voltak elosztva a Hosszú-, Csíkos-, Büdöskúti-, Széles-, Rábl- és a Duna-dűlőben. A legjobb aranykoronás földek a Csíkosban voltak.Ezen a rendszeren kívüli földek voltak a Sánc-dűlőben és a Hészobában. Ezek a birtokviszonyok is változhattak, mert ha két oktás összeházasodott, akkor lett egy fertályos gazda. Ezeket a birtokviszonyokatnagyon szépen lehet tanulmányozni Nyergesújfalu 1887-es kataszteri térképén, ahol minden földtulajdonos neve be van írva a parcellába, és annak nagyságából lehet következtetni a tulajdonos teleknagyságára. A nyomásos gazdálkodáshoz még az is hozzátartozott, hogy egy dűlőben mindenki ugyanazt ültette (búza, árpa, kapás). A Legeltetési Társulat utolsó elnöke Bauer István volt. A paskomban csépeltek. A községi erdőben minden évben 4 kataszteri hold erdőt irtottak, amelyből szintén a teleknagyság arányában részesültek. A középkori Újfalu gazdálkodásáról és életéről sokat megtudhatunk az egyházi látogatásokból, az úrbáriumokból és a török defterekből (adójegyzékből). A következő cikkemben ezekről fogok írni. Padányi Lajos

Nyergesújfalui cementgyár

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:26, Írta: Padányi Lajos

Aki mostanában elátogat az Eternit lakótelepre, az légkalapácsok zajára lesz figyelmes.

Bontják a régi cementgyár még álló épületeit. Az 1869-ben létesült és az 1920-as években tönkrement és leállított cementgyár egyes épületei máig dacoltak az idővel. Most végre lebontásra kerülnek, hogy helyet adjanak esetleg bevásárlóköztpontnak, közintézményeknek, ezzel is fellendítve az Eternitgyár bezárási miatti „alvó” lakótelep fejlődését.

 

Nyergesujfalui cementgyar.JPG

Az 1868-ban létesített és még ma is működő lábatlani cementgyár pár év múlva hasonló sorsra fog jutni, mert Nyergesújfalu keleti végében épül már az új, modern, környezetkímélő HOLCIM cementgyár, hisz a Gerecsében még több száz évre elegendő nyersanyag van, az építkezések pedig igénylik a jó minőségű cementet. Mielőtt felépül Nyergesújfalu új cementgyára, térjünk vissza és ismerjük meg a 140 éve itt épült Sátori-féle cementgyár történetét. A rómaiak vízálló-hidraulikus-kötőanyagokból előállított falazó-technikájának bizonyítéka nálunk is megtalálható a Sánc-hegyen. A habarcs anyaga égetett mész leoltásával készült, mész és homok keveréke volt. A hidraulikus adalék neve volt a „caementum”. Ez az eljárás évszázadokra feledésbe merült, csak a XVIII. század elejének építkezései tették szükségessé az újbóli „feltalálását”. Általánosan elterjedt a hidraulikus mész, illetve a természetes románcement előállításának technológiája. A terminológia körül sok zavar volt. Némelyek cementnek nevezik a hidraulikus meszet, mások cementmésznek, viszont cement a neve a trasznak és a puccolánnak is. Az angolok római cementnek nevezik a természetes mészmárgából égetett hidraulikus meszet is. Mások szerint a téglából (amely timföldből és kvarcból van) őrölt port hidraulikus mészhez lehet keverni, ezt a nemesített agyagport nevezik cementnek. Ma cementnek, portlandcementnek nevezzük azt a zsugorított agyagból és mészkőből égetett és őrölt terméket, amelynek minősége is, megbízhatósága is sokszorosan felülmúlja a múlt évszázad románcementjét, azaz hidraulikus meszét. A románcement előállítható 40-60% CaCO3-ottartalmazó természetes mészmárgából, fritteléssel. Megőrölve meglehetősen gyorsan leköt. Ezt a kötőanyagot nevezik hidraulikus mésznek. Ezt gyártották itt, a Sátori-féle cementgyárban. A románcement gyártási technológiája a következő volt: körkemencében vagy periódikusan üzemeltetett lángtüzelésű aknakemencékben égették ki a darabos mészmárgát, és malomkövek között őrölték finomra, majd szitálással választották el a durvát a finom szemcséktől. Régen, amikor még nem volt itt gyár és összefüggő erdőség borította a Marton-kút, a Berzsek- és a Kecskekő-hegy lejtőit, csupán a Hintósűrű nevű erdőrészben folyt bányaművelés, de nem követ, hanem szenet bányásztak. Majd jött egy lelkes kutató 1867-ben, és hidraulikus tulajdonságú kő után kutatott. Kutatásait éveken át folytatta, meg is találta a cementgyártás alapjául szolgáló anyagot, de ő maga a kutatáson túl sohasem jutott. Ez az úttörő kutató a lengyel származású Lichnowszky Ferenc volt. Marton-kút és a Berzsek-hegy nyersanyaga Hintósűrű szene, a Duna, mint elsőrendű vízi út, a bécs – budapesti országút ipar telepítésére igen alkalmassá tette ezt a vidéket. A kutatókat vállalkozók követték, ők szinte versenyeztek abban, ki lesz az első a gyáralapításban. Lábatlan és Nyergesújfalu egymással határos, a hozzájuk tartozó erdőkben vannak az említett bányák. Mindkét községnek egyformán megvoltak így az adottságai cementgyár létesítésére. Eddig e vidéken – a mezőgazdaságon kívül – erdőgazdálkodás, kőbányászat, Piszke és Süttő községben pedig a vörösmárvány bányászata volt jelentős. A kiegyezés után, 1900-ig hét cementgyár létesült Magyarországon. Az elsők között Nyergesújfalun. Hitelesen négy helységről tudunk, ahol románcement-égetés folyt: egy Piszkén, kettő Lábatlanban és egy Nyergesújfalun. A gyárak közül a lábatlani és a nyergesújfalui fejlődött ki ipari üzemmé. Ma már csak Lábatlanban van cementgyártás. Alapítása – miként a legtöbb hazai vállalkozásé – a kiegyezés utáni időszakra vezethető vissza. A gyáralapítás közvetlen lehetőségét az a körülmény adta meg, hogy a község környezetében van olyan kővagyon, mely alkalmas cement gyártására. Az alapanyag a mészkő és a márga. E természetes mész-márga égetése és őrlése adta a románcementet, amelynek alapvető tulajdonságaként a hidraulikus jelleget határozták meg, vagyis azt, hogy a cementtermék vízben is köt. A nyergesújfalui cementgyár alapítása 1869-ben kezdődött. (Lábatlanban 1868-ban.) A megfelelő kővagyon a Gerecsének a Duna felé lankásodó hegyvonulatain a föld felszínének közelében van, így a bánynyitáshoz nem volt szükség mélyművelésre. A nyergesi gyárat kezdetben a hintósűrűi erdőrészre alapították. Az a terület, melyen bányát kellett nyitni, prímási tulajdon volt. A gyenge anyagiakkal induló első próbálkozás nem csak hazai, hanem külföldi tőkét is felhasznált. A bérleti díjat a bérlők nem tudták rendszeresen fizetni, ezért többször is szóba került a gyár elárverezése. Csak később, 1871-ben tudott kőbányabérletre szerződést kötni egy új társulás, a Martonkúti Cementgyár Társaság. A gyáralapító Benkó Károly és Kolbenheyer Ferenc volt, az első igazgató pedig Rauschler Vilmos. Benkó Károly építész és családja élete ettől kezdve Nyergesújfaluhoz fűződött, hiszen egészen a gyár bezárásáig itt maradtak. A gyár 1872 óta termelt cementet. A termék kezdettől fogva románcement volt, csak 1899-ben tértek át a portlandcement gyártására. A portlandcement a Portland környéki mészkő és márga megfelelő arányú keverése által keletkezett. Innen az elnevezése. A gyárban fokozatosan nyolc aknakemence épült, periódikus üzemeltetéssel. Nyersanyaga a Martonkúti-hegy lábánál nyitott márgabányából származott, ahonnan lóvontatású kisvasúttal vitték be a mészmárgát. Ez a Rábl-patak völgyén vezetett végig. Ugyanott a mészkövet is ki lehetett termelni. A mai Eternitgyárral szemben, tőle délre fekvő területen épült üzem meglehetősen primitív berendezésű volt, a tulajdonosok anyagilag elég gyengén álltak. A nyergesi gyárnak állandó konkurenciát jelentett a lábatlani cementgyár. Ez utóbbiba több külföldi tőkét fektettek be. Nyergesen éppen a szerényebb anyagiak miatt gyakoribb volt a tulajdonosváltozás. Emiatt árverések is gyengítették a vállalkozás életét. Ennek során új nevet kapott a vállalat. Benkó Károly és Társa Nyergesújfalui Cementgyár. 1887-ben Hoffmann C. J. pesti vállalata vette át. Jelentős fejlődést és megerősödést jelentett Sátori Miksa és Mór pesti vállalkozók belépése, kik 1891-ben a budapesti építőanyagipari kiállításon, mint a lédeci cementgyár képviselői szerepeltek. Nyergesen nagyarányú építkezésekbe kezdtek, a bővítési és korszerűsítési munkálatokkal 1895-ben készültek el. Az eredetileg lóvontatású szállításra tervezett iparvágányt 1904-ben gőzmozdony vontatta csillevasúttá építették át. A két szomszédos cementgyár közül a lábatlani volt az erősebb, az maradt fenn. A nyergesújfalui 1920-ban a belga – Magyar Bank kezébe került. Hauenschild Albert, kiutasíttatván Beocsinból, megkísérelte az aknakemencéket rekonstruálni, ezzel azonban már elkéstek, a gyár nem bírta a kartell nyomását. A kartell 1925-ben megvette a gyárat, kvótáját Felsőgalla vette át. A dolgozók Lábatlanba kerültek, az üzemvezető Beremendre. A nyergesi cementgyár utóéletéhez tartozik, hogy egyes épületeit egészen az 1970-es évekig lakosoknak használták. Az üzemi épületeket idővel lebontották, vagy az időjárás rombolta, mállasztotta őket. Most végre eltűnnek az utolsó, állandó balasetveszélyt jelentő romok is. Még sokan emlékszünk a lábatlani cementgyár füstöt- és port okádó kéményeire, a cementporral vastagon fedett szőlőkre, épületekre. Ma már szerencsénkre mindez a múlté, csak a régi toldozott-foldozott gyárépületek emlékeztetnek a közelmúlt környezetszennyezéseire. A Nyergesújfalun épülő HOLCIM cementgyár a modern technológiának és a szigorú környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően feledtetni fogja a gyászos múltat. A helyben megtalálható és még több száz évre elegendő nyersanyag következtében fennmaradhat Nyergesújfalun a cementgyártás hagyománya annak minden káros következménye nélkül. Padányi Lajos

 ma: 2020. szeptember 21., hétfő, Máté és Mirella napja van. | Köszöntjük születés és névnapjukat ünneplő olvasóinkat! | Holnap Móric napja lesz.

ugrás a lap tetejére