Háttérkép

Nyergesújfalu története

Nyergesújfalui gyorsparasztok

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:24, Írta: Padányi Lajos

Folytatom a nyergesi posta történetét a falu nevével szorosan összetartozó "gyorsparasztokkal". A posta gyorskocsi-vállalata a bécs-budai útvonalon sem lehetett meg konkurencia nélkül. Itt a "gyorsparasztok" keltek versenyre a császári és királyi gyorskocsival, s mivel igen sebesen jártak, sok utast elhalásztak a posta elől. "Gyorsparaszton" ez időben elsősorban a nyergesújfalui gazdák társaságát kellett érteni. A részvényesek állomásonként nyolc-tizenkét lovat tartottak kéznél, s a beérkező utazót négy pihent lóval röpítették tovább. A Honi Vezér Kalendáriumból tudjuk, hogy: "Azon utazók, kik gyorsparasztokkal, változtatott lovakon magok kocsijában akarnak utazni Buda-Pesttől Posonyba, vagy Bétsbe, találnak olyanokat Budán a Fehér farkasnál (a mai Széna tér közelében ) minden órában befogni készen. Az álladalmak, mellyeken ló változtatik: ezek: 1. Pestről Nyergesújfaluig 4 stácio; 2. Nyergesújfalutól Szőnyig 2 stácio; 3. Szőnytől Gönyüig 2 stácio; 4. Gönyütől Hochstrassig 2 stacio; 5. Hochstrasstól Mosonyig 1 és fél stácio; 6. Mosonytól Pozsonyig 2 stácio vagy Radendorfig 3 stácio, honnan aztán Bétsbe ( egy stácio ) külön postán kell menni." Közkedvelt úti alkalmatosság volt a gyorsparasztok könnyűszekere. Váltott lovakkal jó sebességgel járt Buda és Bécs, meg Buda és Zimony között. Állomásról állomásra, egészen postaszerűen szállították az utast. Olcsóbbak voltak, mint a királyi posta, amellett magyar ember ült a bakon, úgy hogy a nyakasabb nemesurak, ha nem saját fogaton jártak, szívesen vették igénybe a gyorsparaszt szolgálatait. Még a postaállomásokról is elcsalták az utast ezek a szekeresek, többen is utaztak gyorsparaszttal, mint a német delizsánszon. Jókai a gyorsparaszttal való járást tartotta a kor legjobb közlekedésének: "A fuvaros gazdák lovai éjjel-nappal készen álltak a befogásra, s mikor a falu végén hangzott az ostorkongás. Már a megérkező szekér elé új fogat lett csatolva, s robogott a -vonat- tovább, esőben-sárban, egyformán vágtatva hegynek fel, hegynek alá.. - A gyorsparaszt, akit Jókai - a magyarországi közlekedés előmozdítójának- minősített, meglehetősen borsos árat kért ugyan szolgálatáért, de hajtott is becsületesen. Pesttől Bécsig 17-20 óra alatt elvitte az utast, az állami posta gyorskocsija viszont a legjobb esetben 28, de általában 30-32 óra alatt járta meg ezt az utat. A korabeli utazók a legjobb utazási alkalmatosságnak a gyorsparaszt szekerét tartották, amely éppúgy verte a postahintót, mint más vonalakon a paraszti előfogat - amely még mindig szívesen használt, olcsó utazási mód volt - a dülöngélve cammogó delizsánszot. A gyorsparaszt járműve az egyszerű lőcsös parasztszekér volt, amely éppen a sebes hajtás miatt kegyetlenül rázott, valami kényelmes utazás nem esett hát rajta. Amikor Podmaniczky Frigyes 1843 decemberében Pozsonyba készült, hogy az országgyűlésen Ráday Gedeon Pest megyei követ írnokaként jelen legyen, gőzhajóval akart menni, de a Duna már zajlott, a hajózás szünetelt. -Legokosabb lett volna postakocsira ülni - írja naplójában - , s mint annyiszor, úgy most is, a döcögős országúton haladni szép csendesen Pozsony felé. De ifjúság ifjan gondolkozik, meg az anyám ajándékozta kétszáz forint is szúrta a szememet, s így tehát indulni akartam, még pedig azonnal és gyorsan. Kevéssel azután Budán valék a "Fehér farkas" című fogadóban, ahol a "Schwarze Tóni", a gyorsparasztok akkori főnöke, ugyanaz ami Pálinkás a Pesttől Gyöngyösig, Garasos pedig a Gyöngyöstől Miskolc vagy Tiszafüred felé vezető főútvonalon volt, tanyázott. Tőle 25 forintért egy kis lőcsös szekeret megvenni: vele 80 forintban megalkudni a vitelbért az "Au" kocsmáig vagy Pozsonyig, felpakolódzni s elindulni Nyerges-Újfalu felé mind ez egy óra műve volt. Öt órakor délután robogott ki szekerem Budáról s reggeli hat órára az "Au" kocsmába s onnan egy dereglye segítségével a "Zöldfa szállodába" értem, s lefeküdtem aludni. Néhány órát jóízűen nyugodtam, mert törődött valék s átfáztam nagyon. Egész éjjel parasztszekérbe heverve inkább,mint ülve tölteni (a lovak sebes vágtatva robogván tova, annyira hányták a havat, hogy nem valánk képesek huszárom és én szembe ülve megmaradni szalmaülésünkön ) nem éppen valami nagyon kellemes időtöltés s utazási mód.- Egy ilyen téli út gyötrelmeit nehezen tudja felmérni a mai kor utasa, Podmaniczky is elsősorban a gyorsaságát értékelte. Amikor farsang idején Pozsonyból Bécsbe ment át, a bérkocsiról megjegyezte, hogy -elég jól hajtott, de sokkal lassabban, mint ahogyan akkor, a paraszt posták által elkényeztetve kívántuk." A gyorsparasztok tevékenysége során híressé vált a falu lótenyésztése. Apró, gyors lovaik igen kitartóak voltak. Kernstok Károly festőművész Nyergesen készült képeinek is fő motívuma a ló volt. Hogy az állami posta és a gyorsparaszt között milyen kapcsolat volt, nem tudjuk. Erről nem beszélnek az írások. Azt sem tudjuk, hol volt a nyergesújfalui postaház. Vannak, akik a mai gimnázium helyére teszik, mások szerint a Diófa kisvendéglőnél kell keresni a helyét, és ez a valószínűbb. A gimnázium helyén állt régi épület ugyanis vendéglő volt, s mint ilyen, a jobbágyidőkben a földesúr - az esztergomi érsek - tulajdona lehetett. Márpedig a posta nem földesúri, hanem állami intézmény volt. Láttuk, hogy a postamester a megye és nem az érsekség segítségét kérte a postaház felépítéséhez. A XX. sz. elején a posta a Dobrában (Bottyán János utca ) volt. A mai helyére akkor került, amikor az addig községházaként használt épület felszabadult, mert felépült az új községháza. A lovashagyomány a II. világháború után is folytatódott, hisz több mint 20 éven keresztül a vasútállomásról a postára, de Bajótra és Pusztamarótra is lovas kocsival hordta a postát Kisgyőri Sanyi bácsi. A mostani elavult, szűk postaépület helyett most keresnek új helyet, ahol zöldmezős beruházással modern, a mai kornak megfelelő posta épülhet. Padányi Lajos

Ragadványnevek, csúfnevek

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:21, Írta: Padányi Lajos

Már az 1570. évi török kincstári adólajstromban ilyen neveket találunk, hogy Mónár Pál, fia Lázár, Keszeg Albert, Mihály szluga, Antal bíró, Gyarmati Miklós, Kecskés Orbán, Tót Kelemen, Nagy Együd, Pásztor Gergely, Nímet Tamás, stb. Elgondolkoztató, hogy hogyan alakulhattak ki ezek a vezetéknevek az ősi András fia Lázár és hasonló névkombinációk helyett. Sok családnév ebből az ősi formából véglegesedett, pl. Antal László, Imre Ferenc, stb., tehát a vezetéknév is keresztnév. Családnévvé válhatott az illető foglalkozása is, pl. Kovács, Lovász, Takács, Varga, Mészáros, Halász, Fazekas, Pap, Katona, Kádár és még sorolhatnám nagyon hosszan. Az emberek származása is a családnevekben élt tovább, pl. Német, Török, Magyar, Oláh, Székely, Szlovák, Tót, Kozák, Dajcs, stb. Gyakran a lakhely vált vezetéknévvé, és azt jelezte, hogy honnan származott a gazdája: Szilágyi, Kassai, Lévai, Nyergesi, Bajnai, Nyitrai, Tihanyi, Somogyi, Szigetvári, Szegedi, Dorogi, Monori, Megyeri, Lugosi, Mogyorósi, stb. Ezt a variációt azok választották szívesen, akiknek valamilyen oknál fogva magyarosítaniuk kellett a nevüket. Sok ember testi tulajdonságai, jellemzői váltak az őt, a többiektől megkülönböztető vezetéknévvé, pl. Kis, Nagy, Balog, Fejes, Sánta, Hősi, stb. Még állat-és növénynevekből is lett családnév, pl. Farkas, Szarka, Róka, Keszeg, Pajor, Szunyog, Csík vagy Maszlag, Nádas, Fenyvesi, Viola, Tölgyesi. Cím, rang is lehetett vezetéknév: Király, Herceg, Gróf, Nemes, de még szerszám is, pl. Kasza, Szita, Szóda, Pánczél. Még hosszan sorolhatnám a különböző példákat. Ez nem csak nálunk, de más népeknél is így volt szokásban, hiszen a nyergesi sváb nevek magyar fordítása is ezt bizonyítja. A fentiekből kitűnik, hogy a vezetéknevek kialakulásakor szinte mindegyik valamilyen ragadványnévből véglegesedett. A közelmúltban a ragadványnevek azt a célt szolgálták, hogy az azonos nevűeket meg tudják különböztetni egymástól, pl. templomi Lohner, Klein (kis) Lohner, hosszú Lohner, Rábl Lohner vagy hosszú Szabó, kis Szabó, Misucska Szabó, szódás Szabó, vaskapus Puchner. Gyakran valamilyen tulajdonsága adta a ragadványnevét az illetőnek. Pl. pockos Pédl, tüzes Speier, harangozó Tóni bácsi, szemüveges Gál, piros Marci, hopsza Speier, Csongorádi Abronits, aki mindig ezt a dalt énekelte, és ezért ragadt rajta. Ezek a nevek nem voltak sértőek és gazdájuk általában büszkén viselte őket. Akinek e cikkem elolvasásakor még eszébe jutnak hasonló nevek, kérem, mondja el nekem. Régi korok érdekes "népszokásai" voltak a falucsúfolók. A környékbeli települések falucsúfolóit szeretném felidézni mint történelmi-néprajzi relikviákat, minden sértő szándék nélkül, előre is elnézést kérve az érintettektől. E falucsúfolókat az 1985-ben megjelent Komárom megye földrajzi nevei c. kiadványból idézem. "A tátiak a nyergesújfaluiakat "hegyes"-eknek csúfolták. A környékbeliek a tátiakat "laposok"-nak csúfolták, mert a falu sík területen fekszik. A tátiak úriemberek hírében álltak, mert késsel sosem, csak kalappal verekedtek. Lábatlant mankófalvának csúfolják a szomszéd községbeliek. A lábatlaniak gelvások, mert reformátusok. A piszkeiek svábok. A bajótiakat a mogyorósiak és a nyergesiek tarisznyásoknak csúfolták, mert a gyárakba, a bányákba vállra akasztott tarisznyában vitték az élelmet. Mogyorósbánya csúfneve Gyegyina. Dorogon a nagy bikát a templomra felhúzták. Nagysáp: salátások, mert húsvét és pünkösd után a nagysápiak mindig salátát árultak. Sárisáp: a falu csúfneve: Kismoszkva. Leányvár: a csolnokiak a leányváriakat Leányvárer Hasen (leányvári nyulak) néven emlegették, alacsony termetük miatt. A bajnaiak bicskások. Az únyiakat lassúságuk miatt "únyi ráérek"-nek mondták. Az "únyi lágykörte" falucsúfoló is járatos volt, mert a piacon azt kiabálták: "itt a finom únyi lágykörte"." Ezek a falucsúfolók még a közelmúltban is éltek, és nagyon sok kocsmai verekedésnek voltak a kirobbantói. Én most nem ezért elevenítettem fel ezt a témát, hanem azért, hogy sok idős falumbeli elolvasván ezeket a sorokat, emlékezzen vissza a régi szép időkre, fiatalságukra. Padányi Lajos

Szentháromság kápolna

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:19, Írta: Padányi Lajos

A sánchegyi Szentháromság kápolna tiszteletére, Szentháromság napján, vagyis Pünkösd utáni első vasárnapon, - idén május 25 - én - tartotta Nyergesújfalu lakossága a kisbúcsút. Ez szó szerint kisebb volt, minta Mihály napi nagybúcsú. Sajnos a kisbúcsú már csak az emlékeinkben él, és a nagybúcsú is azt a gyermekkorombeli varázsát, amire még ma is szívesen emlékezem. Tekintsünk vissza e kápolna történetére. Először a Rákóczi szabadságharcról szóló tudósításokban jelenik meg utalás e hely megszentelt voltáról. - Különösen fontos szerep várakozott a nyergesújfalusi, másképp szentkereszti (a kálváriahegyen) sáncokra-. Rákóczi Ferenc Emlékirataiban ezt írja: Néhány úszva megmenekült ember jelentette, hogy Chassant (a vár parancsnoka), amikor látta a németek árulását, teljesen elvesztette a fejét, minden csapatával a szakadék szélén álló remetelakba vonult vissza (1706. szept. 28.). A Szentháromság kápolnát ennek az ütközetnek és az abban elesetteknek emlékére építette 1731 - ben Litény Ferenc ferences barát, részint Eszterházy prímás segélyéből, részint pedig dunai hajósoktól gyűjtött adományokból. A kis templom közelében állt a remetelak is, amelyet szintén a remete épített magának, valószínűleg a római castrum elbontott köveiből. Feltehetően ő látta el a kálvária és a kápolna gondozását is. E kápolnát barokk műemlék romjaként tartja számon a művészettörténet. Téglalap alakú építmény volt, a szentély oldalán kétoldalt lesarkított falakkal, félkörös felső záródású ablakokkal deszkázott mennyezettel. Pesty Helységnévtára (1864) ezt írja róla: "Jelenleg a Sánchegy szent célra használtatik, ugyanis a hegytetőn a Szentháromsághoz címzett kápolna áll, mely híveknek egyszersmind kálváriául szolgál, és a Sánchegy névhez még a Kálvária hegy nevet is nyerte." Az 1735 - ös egyházvizsgálat ezt írja: "Van kálváriahegye is 12 stációval-. Később Villányi Szaniszló feljegyezte, hogy a Kálvária keresztfája elkorhadt, a szél ledöntötte, úgy, hogy valójában már nincs is kálvária. Ennek a helyén ma egy kőkereszt áll, melynek a felirata: -Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert a te szent kereszted által megváltottad a világot". (Majd ez németül is, és az 1861 vagy 1804 - es évszám.) A Szentháromság kápolna 1945 - ben találatot kapott, és azóta csak omladozik. Remélem, még előkerül az ép kápolnáról fénykép, amit gazdája felajánl a város helytörténeti múzeumának. Szeretnénk, ha jelentkeznének azok is, akik tudnak valamit a Kálvária stációiról vagy rendelkeznek a sánchegyi egyháztörténeti együttes valamilyen dokumentációjával kapcsolatban. A Sánchegy lábánál, a 10 - es út kanyarjában a Szentháromság oszlop, melynek koronázó része sajnos erősen hiányos. Egy 1951 - es -Műemléki jelentés- ez írja róla: -Szentháromság szobor 1752 - ből, újabban kicserélve.- Nem lehet tudni, hogy milyen szobrot cseréltek ki, de a mostani provinciális barokk mű. Ez azt a típust képviseli, amelyen az Atyaisten és a Fiúisten ülő alakja fölött a Szentlélek jelképe volt látható. A szobor talpazatán a felirat a következő: "AZ ELSŐ SZT. HÁROMSÁG SZOBOR 1783 - BAN SCHWARTZ SIMON ÁLLÍTTATTA HELYÉBE 1833 - BAN LACHNER SIMON ÚJAT EMELTETETT, EZ ITT PUSZTULVÁN A RÉGI ALAPRA EZEN ÚJ SZOBOR 1926 - BAN LETT SZENTESÍTETT". A feliratból kitűnik, hogy időnként mindig akadt valaki, aki helyrehozatta a szobrot. Mára újból ráfér az erősen hiányos szoborra a renoválás. Szerencsére még ma is akadnak jólelkű hívők. Balogh György és felesége Mezei Mária fogadalmat tettek a szobor helyrehozatalára. Amint megérkezik a Műemlék felügyelőség hozzájárulása, ezt meg is teszik. Nyergesújfalu Baráti Köre a Szentháromság szobortól kitisztítja az utat a Kálváriára, a Polgármesteri Hivatal tájékoztató táblát helyez el a kanyarban, a Hírmondóban részletesen leírom majd, hogy mi látható a Sánchegyen, és Önök pedig jöjjenek fel e történelmi emlékekben gazdag, de jelenleg még nagyon elhanyagolt helyre. A máj. 25 - i Szentháromság napján, - ha már kisbúcsú nincs is - érezzék jól magukat, készítsenek ünnepi ebédet és annak elfogyasztása után sétáljanak fel a Sánchegyre, tekintsék meg múltunk emlékeit és gyönyörködjenek az egyre szépülő, fejlődő városunk panorámájában. Padányi Lajos

Sánc-hegy

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 15:18, Írta: Padányi Lajos

A Nyergesújfalu nyugati végében a Duna fölé magasodó Sánc-hegy és az ott történtek, remélem, már minden nyergesi számára ismertek. Most a Sánc-hegynek és környékének földrajzi kialakulását és az elnevezések keletkezését szeretném bemutatni.

A Duna a felsőpliocéntól kezdve gyakran változtatta a medrét, mert változott vízbősége, lefolyása az időjárástól, a melegebb és hidegebb időszakok váltakozásától függött. Az elhordás és felhalmozás váltakozásának máig megmaradt tanúi a Duna teraszai. Pécsi Márton 8 teraszszintet különböztetett meg. Nyergesújfalunál a Duna 0 pontjának tszf-i magassága 102,78 m. A nyolc terasz egészen 270 méter magasságig lépcsőzetesen kíséri a Dunát. Nyergesújfalu a II. teraszszinten épült, a Sánc-hegy pedig a III.-on, és átlagosan 46 méterre emelkedik a Duna fölé. Eredeti formáját olyan lapos fennsíknak képzeljük el, mint ma a Búzás-hegy, vagy a Hosszú-dűlő. A Sánc-hegy elbontott oldalában jól látható az a durva hordalék, amit még az Ősduna halmozott itt fel. A hatalmas �görgőköveket� a lakosság sok helyen kerékvető köveknek használta a házak sarkának védelmében. Még ma is sok látható pl. a Petőfi utcában. Ezeknek a teraszoknak a felszínét lösz borította. Ahol a határból bevezető szekérutak egy-egy ilyen terasz peremén ereszkedtek le, löszmélyutak alakultak ki. Egy-egy nagyobb eső után ezek járhatatlanná váltak, és tőle jobbra vagy balra új utat törtek. Néhol 6-8 ilyen út is kialakult (pl. a Héregi út Rábl-ba felvezető részén). Amíg az 1700-as évek végén le nem faragták a Sánc-hegy Duna felöli oldalát (a mai 10-es út), ilyen mélyutak vezettek be a faluba a Faiskolán keresztül (Római út), a Sánc-hegyen keresztül (a Damjanich utcába torkoló mélyút), a Liget téren keresztül (innen a domb keleti oldalát a 70-es években az Eternitgyár bővítéséhez töltésnek elhordták), a régi futballpálya felett, a Grätzl-ben, a Pince utcán (Jókai utca) a Búzás-hegyről. A patakok is mélyen bevágódott völgyeket alakítottak ki a teraszlépcsőkön keresztül (Vasbetoni-patak, Eternit-patak, Bajóti-patak, Sándor-patak).

 

A mai Sánc-hegy jó fekvését a rómaiak használták ki először. Castellamut, kis erődítményt építettek rá (kb. 80x80 méteres), amely a II-III. században kiépített limesnek (határ) volt az egyik védelmi pontja. A castrum védelme alatt a Sánc-dűlőn és a Hosszú-földeken volt a polgári település. Rákóczi kurucai 1706-ban szintén felfedezték a Sánc-hegy stratégiai jelentőségét. Esztergom védelmére a dunai és Duna-parti útvonalak ellenőrzésére rövid egy-két hónap alatt sáncokat emeltek. Ekkor alakult ki a Sánc-hegy mai jellegzetes felszíne, és azóta nevezik Sánc-hegynek. Még kicsit visszatérek a Dunára, mert magyarázatra szorul, hogy a Sánc-hegy III. teraszként miért van közvetlen a Duna parton, és miért ilyen meredeken szakad le oda. Az utolsó jégkorszak óta a Duna fokozatosan délebbre vágódva foglalta el mai medrét. Pesty Helységnévtára szerint: �..hanem, hogy Nyergesújfalu régi helység, tanúsítja azon körülmény, hogy a karvai közbirtokosság régi irományaiból kitűnik, miszerint akkor, midőn a Duna még Karva mögött, a köbölkúti határ felé elnyúló lapályon folyott, Karva községe egyházilag Nyerges-Újfaluhoz tartozott: de évszázadok előtt valószínűleg a sok föld és föveny lerakódás által a Duna medre tetemesen megtöltetvén, Karva fölött a víz hirtelen Piszkepuszta, jelenleg már falu, felé törve magának új medret vájván, sok száz holdra menő termőföldet magával elsodort.� (Fentről a Sánc-hegyről jól lehet látni a Karvát északról megkerülő Duna-medret.) Ma már a két községet elválasztja egymástól a folyam. Az új meder itt Csenkepuszta és a Sánc-hegy között tért vissza a régibe, és erősen alámosta a Sánc-hegyet. Olyan meredek volt, hogy itt közlekedni sem lehetett a parton, pedig a középkorban még felfelé a hajókat vontatni kellett. Egy 1700-as évek végén készült Duna térkép kísérőszövegében ez áll (németül volt, ezért nem idézetként tüntetem fel): C: Az úgynevezett nyergesi Sánc-hegy, melyet a vontatási útvonal miatt egy 1777. 07. 05-i K.U.K. térképészeti útmutatással elkezdenek bontani�. Az útvonal ebben a szakaszban az árvíz miatt nagyon rossz helyre kerül. A végleges műutat valamikor 1800 táján a napóleoni háborúk idején építették meg a Sánc-hegy lábánál, a vasutat pedig csak 1891-ben. A Sánc-hegyet (Schanczberg) nevezték Kálvária- dombnak (Kalvarienberg) is, mert ott volt a falu Kálváriája és a Szentháromság kápolna. A tőle keletre lévő dombon (Rózsadomb) szintén lehetett egy kisebb erőd, mert régebben Kis-Sánc-hegynek (Kleines Sanczl) nevezték. A mai Újtemető melletti dombon a kuruc sánc egy előrenyúló kis részében 1896-ban a millennium alkalmából obeliszket (Millenniumi emlékmű) emeltek a nyergesiek. Ezt a területet ez alkalommal Árpád-hegynek nevezték el, de ez nem maradt meg a köztudatban, mindenki csak Millenniumi-dombnak nevezi. Az Esztergom és Vidéke újság 1896. május 28-án több oldalas cikkben tudósított a nyergesi (újfalusi) eseményekről. Erről már írtam, de most egy olyan részletet szeretnék idézni, amit még nem ismertettem. �Milléniumi emlékfák Nyerges-Újfalu községe a millenium megünneplése tekintetében mindenesetre első helyen jár a megyebeli összes községek között. Csak legutóbbi számunkban közöltük a község pünkösdi nagyszabású programját, most pedig néhány számmal bebizonyítjuk, hogy lelkes polgársága az idei esztendő nagy dátumát, erdőnyi milleniumi fa elültetésével is emlékezetessé akarja tenni. E statisztika szerint a nyergesújfalusiak a milleniumi emlékfák közül elültettek 4000 darab kétéves erdei és feketefenyőt s 110 darab ötéves lucfenyőt. Ezen kívül Árpád és a hét vezér nevéről elkereszteltek egy tízéves tölgyet, hársfát, szilt, kőrist, luc-, erdei-, fekete- és vörösfenyőt. Az obeliszkhez vezető út mentén pedig elültettek negyven darab nyolcesztendős és négy darab négyesztendős hársat.� Ezeknek az elültetett fáknak nagy része alighanem meg sem éledt, mert sem a talaj, sem a klíma nem kedvezett nekik. Az állandó szélnek kitett Sánc-hegynek még ma is a természetes növénytársulása emiatt �löszpusztagyep�. A megmaradt néhány fán is látszik, hogy a nyugati szélnek kitett oldalon sokkal satnyábbak, mint a szélvédett keleti oldalon. A Sánc-hegy nagy része Nyergesújfalu rendezési térképén �Régészeti szempontból védendő terület�-nek van feltüntetve. Védenünk kéne a zugásatóktól, a krosszozóktól. A Szentháromság kápolna mellett szeretnénk egy kilátót és emlékparkot létrehozni, melynek tervei már elkészültek. Remélem, hogy majd sokan fognak ellátogatni ide, gyönyörködni a panorámában és elmerengeni a történelmi eseményein. Padányi Lajos

 

 ma: 2020. január 29., szerda, Adél napja van. | Köszöntjük születés és névnapjukat ünneplő olvasóinkat! | Holnap Martina és Gerda napja lesz.

ugrás a lap tetejére